A kezdet
1982 július 19-e volt - ez a nap is olyan forrónak igérkezett, mint az előző napok.
Négy fiatal fiú (barátok), 19 évesek voltak, elintudltak a Balatonra nyaralni. Mazsola azért is, mert előtte egy hónappal volt sorozáson, és szeptemberben bevonult volna katonának, gondolta, eltölt még egy nyarat a "barátokkal". Nagyon várta a katonaságot, mert amit az érettségin elrontott - nem ment tovább tanulni, a sorozáson kárpótolták, felajánlották hogy a kiképzés után katonai főiskolára mehet. Már nyolcadik osztály után is katonai iskolába jelentkezett, de egy kissé érdekes orvosi véleménnyel nem vették fel - miszerint X lába van. :)
Szóval eljött 1982 július 19-e hajnali 5 óra, mikor elindultak a recski vasútálomásra, onnan levonatoztak Kálba, majd a Budapest Délibe tartó vonatra szálltak - az idő nem cáfolta meg magát, már reggel kánikula volt, a vonaton rekkenő hőség, és sok utas. Kálból felértek Budapestre, ott gyorsan átszálltak a balatoni vonatra és már egy óra körül megérkeztek Balatonszabadi állomásra. Kempingben béreltek helyet, és sátorozni akartak, de mielőtt bejelentkeztek a kempingbe, a meleg hatására úgy döntöttek, előbb lemennek a strandra, és fürödnek egyet. Mazsola tudta, hogy a Balaton déli partján sekély a víz, de azt nem, hogy ennyire - majdnem 100-150 métert gyalogoltak a parttól a vízben, míg elérték a stégeket bent. Némelyiken napoztak, némeliykről a vízbe ugráltak a fürdőzők...a stégnél is derékig ért még csak víz.
...és Mazsola akkor hozta meg élete sorsdöntő tettét, fejest ugrott a stégről ami rosszul sikerült, és nyakcsigolyatörést szenvedett...
Mazsola mindig is valami álomvilágban élt, úgy gondolta, hogy a barátság örök, és a barátok minden körülmények között kitartanak egymás mellet, és segítik a másikat. Mazsolának, már akkor volt jogosítványa, és az álítólagos "barátai" sokszor megkérték apró szivességekre - elvinni őket, vagy szüleiket valahová, vagy bármilyen dologban kértek segítséget, nem tudott és nem is akart soha "nem-et" mondani...hiszen a barát azért van, hogy a bajban is segítsen ha tud, nem csak akkor barát ha jól mennek a dolgok...persze ezek apró szivességek voltak, de a többiek tudták, mindig szólhatnak, ha szükség van rá.
...de, a fejesugrás után eltelt időben, átértékelődött számára a barát fogalma...
...folyt.köv. (majd)
