Szerelem és vizualitás

Filozófikus gondolatmenetem(em)  - a szerelem és a vizualitás vonatkozásában ugyebár - arra a
végkövetkeztetésre jutott teljes megelégedéssel, hogy igenis a szerelemhez kell a fizikai együttlét.
Nem, nem mindig a szex, hanem az, hogy a másikkal az ember huzamosabb ideig együtt legyen...máskülönben az ember még több elképzelt tulajdonsággal ruházza fel a másikat, és végül észre sem veszi, de teremt egy ideált, aminek aztán a másik úgysem felelhet meg. Az internetes "románc" csak egy alap, egyfajta rácsodálkozás amiből aztán a valóságaban alakulhat ki az igazi érzés.

Tegnap egy nyűgös, nyafka-malackás nap volt...
Nagy igyekezetembe még egyszer kimostam a már mosott ruhákat...pedig éreztem, hogy nem, kéne...

Vajon az édenkert a vérünkben van, genetikailag kódolt, vagy csak nekem jut eszembe egyből egy lakatlan szigetről, a természet elhagyatott, lágy öléről a szex?
...Öööööö...
Ha valaki aszongya, hogy azért, mert a Kék lagúnán meg társain nőttem fel...hmmmm igaza van...

Tonga Sailing

Nőnap

Ha, egy évben, csak egy napon jut eszedbe, cseszheted... :)

Jean Vanier: NE FÉLJ!

A francia szerző a BÁRKA mozgalom elindítója. Ne félj! című könyvében azokat a gondolatait, tapasztalatait gyűjtötte egybe, amelyeket a fogyatékos emberekkel együtt töltött hétköznapjai, ünnepei teremtek, amelyeket a közös élet szült.

 *Azért bástyázzuk körül magunkat, hogy megóvjuk az életmódunkat. Veszélyesnek számít mindenki, aki miatt esetleg fel kell hagynunk életstílusunkkal.

 * Minél kevésbé vagyunk belsőleg szabadok, annál inkább szükségünk van arra, hogy kincseket gyűjtsünk, hogy erényesnek érezzük magunkat és képesnek a fennálló rend szerint élni. Pedig nem ez a fontos! Az a fontos, hogy belső szabadságunk növekedjék. Az a szabadság, mely lehetővé teszi, hogy találkozzunk az emberekkel, hogy befogadjuk őket, hogy észrevegyük, hol tudunk hatni rájuk, hogy megtanuljuk félelem nélkül nézni őket, és meg tudjunk állni a sérült ember mellett.

 * Figyelnünk kell arra, hogy mit adunk, és hogy ne arra használjuk az adományunkat, hogy általa nagynak érezhessük magunkat... Nem szabad adni anélkül, hogy körül ne nézzen és oda ne figyeljen az ember, mert az adomány csak így válik közösségvállalássá, kapcsolattá, megértéssé.

 * Nem az a fontos, hogy mi tegyünk nekik valamit, hanem hogy alkalmat adjunk nekik arra, hogy ők tegyenek valamit önmagukért és másokért...

 * Abban kellene segítenünk a többieket, hogy felfedezzék saját kultúrájukat, erejüket és mindazt, ami bennük szép, bár esetleg más, mint amilyenek mi vagyunk. Meg kellene tanulnunk meghallgatni, megcsodálni, megbámulni. életre hívni másokat, segíteni nekik, hogy saját kreativitásuk és szépségük szerint alkossanak.
- ... az élet alapja a kölcsönös bizalom és tisztelet, a mély szeretet és a másik elfogadása.
- ... A lényege nem más, mint nyitottnak lenni, megérteni, megosztani, nem erőszakoskodni, hanem együtt növekedni az önkifejezés szabadságában és a pozitív szeretetben.

 * Meg keli tanulnunk, hogy hűségesek legyünk a szeretetben, mert a szeretet nem csupán múló lelkesedés, egy boldog pillanat. A szeretet hűség a szeretett lényhez, megtanulása a várakozásnak, az együtt növekedésnek.