Sorok álltak mindegyikért, pedig jobbára csak krumpli, liszt és hagyma alkotja a palócság hagyományos népi ételeit. Parádon, pontosabban Parádfürdőn tavaly sem múlhatott el a hagyományos palóc napok rendezvénysorozata a sztrapacska, macok, ganca és társai nélkül. A helyi pedagógusok és a nyugdíjasklub tagjai tartottak kóstolóval koronázott szabadtéri bemutatót.
- A krumpli mindig megtermett errefelé - mondta Szakács Péterné tanító, a sátorban sütő-főző csapat egyik tagja. - Lelemény kérdése, hogy mi minden készíthető belőle. Lássuk a lehetőségeket!
A nyögve egy nyögvenyelős nehéz étel, a sztrapacska elnevezése errefelé. Hozzávalók: 1 kg nyersen lereszelt krumpli, kb. fél kiló liszt (ennyit vesz föl), 2-3 tojás (de egy is elég), só.
Készítéséhez a nyers krumplit lereszeljük, megsózzuk, egy tojást teszünk bele (az fogja össze a tésztát a forró vízben, hogy ne menjen szét), és liszttel összekeverjük, majd, mint ahogyan a nokedlit, nokedliszaggatóval kiszaggatjuk. Forrásban lévő sós, olajos vízben kiszaggatjuk, kifőzzük. Amikor a tészta feljön a víz színére, levesszedő kanállal leszűrjük, kevés zsírra tesszük. Utána vagy túróval-tejföllel, vagy hagymakarikákkal tálaljuk - szalonnakocka is kerülhet rá -, de savanyú vagy párolt káposztával is feladható. A vízből kivett tészta állapotában is nagyon finom étel, de pirítva is sokan fogyasztják.
A krumplilángosra hasonlító macok is hasonlóan készül, mint a nyögve. Hozzávalók: nyersen reszelt krumpli, liszt (amennyit felvesz), tojás, só, bors, esetleg fokhagyma, mustár. A nyers krumplit meghámozzuk, megmossuk, majd lereszeljük, Kb. fél kiló krumplihoz adjunk egy tojást, majd gyúrjuk össze annyi liszttel, hogy sűrű tészta állagú masszát kapjunk. Ebbe teszünk egy kis olajat, hogy szebben pirosra süljön. Sóval, csipetnyi őrölt borssal, mustárral, és apróra vágott fokhagymával ízesítjük. (A fokhagyma adja az étel ízét, de ügyeljünk arra, hogy a többi ízt ne nyomja el.) A galuska szilárdságú alapanyagot a forró vízben kifőzött nyögvével ellentétben palacsintasütőben, forró olajba vagy zsírba egy-egy evőkanálnyi tésztát szedve sütjük ki. Az adagokat a kanállal kb. fél centis szeletté szétnyomkodjuk. Mindkét oldalát megsütjük közepes lángon. A szeletekre tejfölt kenünk, és azonnal fogyasztható.
(Ezt a Mátrában és környékén: macoknak vagy mackónak ismert csemegét a balatoni büfék nagy részében tocsni néven árusítják az egynyári sütödések, s ők tudják, miért. A Bakonyban tócsi a neve, Vas megyében cicege, Szabolcsban, Szatmárban és Beregben pedig lapcsánka.)
A harmadik palóc étel, a ganca esetében már nem nyers, hanem főtt burgonyával van dolgunk. Hozzávalók: 1/2 kg burgonya, só, 1 dl rozsliszt, 2 dl olaj, vöröshagyma.
A nyers, megtisztított és apróra kockázott krumplit annyi sós vízben főzzük meg, hogy éppen ellepje. Ha puhára főtt, abban a vízben, amelyben megfőtt, kézi törővel összetörjük. Hagyjuk a tűzön, és a rozsliszttel jól besűrítjük. Annyi lisztet teszünk bele, amennyit felvesz, nagyon “el kell találni” az arányt, hogy olyan tésztát nyerjünk, amit utána ki tudunk szaggatni. Az olajon megpirított, apróra vágott vöröshagymát tepsibe vagy palacsintasütőbe öntjük. Ebbe a hagymás olajba belemártott evőkanállal a masszából nagy galuskákat szaggatunk, majd forró olajban vagy zsíron mindkét oldalukon megpirítjuk. A gancára is tehetünk hagymát, illetve túrót, tejfölt, darált tepertőt. Hasonlít a macokhoz, de mégsem: az egyik főtt, a másik nyers krumpliból készül.
A negyedik, a küllemében inkább kerek ostyára vagy sajtos tallérra emlékeztető molnárkalács édes alapanyagú tészta. Valamikor a cserkészélet része volt a molnárkalács-sütés. Tekintélyes öregcserkésznek számított, ki - mint egy feljegyzésben olvasható - “hozott a Palócföldről 2 darab század eleji molnárkalács-sütőt”. Pétervására térségében a molnárkalács-készítő mindig is megbecsült kismesterség volt.
Hozzávalók a molnárkalácshoz: 1 kg liszt, 25 dkg margarin, 1 tojás, 7 dkg zsír, 20 dkg cukor, 1 vaníliás cukor, só, pici tejföl, tej. Mindezt összegyúrjuk, és sütővel kisütjük. Ha nem sikerülne, jövő júliusban elmegyünk a Mátrába, a parádi palóc napokra, és megkérdezzük Szakács Péternét, vajon mit szúrhattunk el.
