2013. december 1., vasárnap

Életem autópályája

Azon gondolkodom, hogy nekem vajon miért nem mennek a dolgaim, az életem olyan könnyedén és simán mint másoknak?
Nekem mindig jut az utamba egy gödör, egy kő, egy árok, egy folyó, egy gát, egy óceán, egy egész kontinens, no meg fényévek és félelmek, ki nem mondott szavak amik akadályoznak a sima célbaérésben.
Oké, végülis célba érek, és verhetném a seggem a földhöz, de akkor is!!
Olyan nyomorultul érzem magam ezektől a dolgoktól, igazi balféknek.
Pozitív gondolkodás...Óóóó...
...de jó, hogy az életem nem egyszerű, nem unalmas!
Mindig meg kell küzdenem mindenért, és ami nem öl meg, az erősebbé tesz. Hurrá!
Az életem sztrádája rögös, hepehupás, de mindig célba érek a végén.
Az élet nem habostorta. De mézeskrémes!