Szombat van

    Szombat reggel kezdőtött minden előlről, jöttek a nővérek, tisztába tették Mazsolát, majd megmosdatták és ágyneműt cseréltek...közbn Mazsolára többször rájött a köhögési roham, és fuldoklott, mert a slejmet nem tudta felköhögni, így lassabban haladt a tisztábatétele, mert mindig hanyatt kellett fordítani, hogy nyomkodják a mellkasát - de, végeztek vele, és bejöhettek a szülei. Az anyukája már többet kérdezett "hogyan történ, miért nem figyelt jobban, nem belökte-e valaki, nem ugrottak-e rá, stb.", de Mazsola nem tudott többet mondani, mint azt, hogy "nem tudom, nem löktek be, nem ugrottak rám".  A reggeli ismét csak néhány korty, szívószállal kiszívott tea volt...de minden korty után olyan köhögési roham jött rá, hogy fuldoklott...és olyan lehetett az erőlködéstől olyankor, mint a főtt rák.
 

   Délelőtt a nővéreket kérdezgették a szülei, hogy tudnak-e a környéken kiadó szobát, hogy ne a folyosón kelljen éjszakázni - Mazsola szülei elmentek, és ki is vették a szobát, de délre már visszaértek. Kezdődött az ebéd, a levesből evett szívószállal keveset, de főzelék továbbra sem ment le torkán...pedig a nővérek mondták, próbálják etetni, mert le fog gyengülni, ha nem eszik...de Mazsola, mint a makacs kisgyerek, aki nem szereti a spenótot, csak összeszorította a száját, hogy "nem kell".
A köhögési rohamok egyre sűrűbbek voltak...a nővérek is megijedhettek, mert szóltak az orvosnak...

 

 

...délután lehetett, jött egy orvos, és egy kis várakozás után Mazsola újabb varázsszót ismert meg "gégemetszés". Azt nem tudta, ez hogyan zajlik, és miért kell, csak annyi jutott eszébe hirelen - most meg elvágják a torkom -, de nem sokat gondolkodhatott ezen, vagy talán nem is akart már gondolkodni - csak azt látta, jön egy nővér vesetállal, rajta gézlapok, meg kitudja még mik...aztán jött az orvos, és azt mondta, most megcsináljuk a gégemetszést... Mazsola még kettőt sem pilanthatott, máris készen voltak, a légcsövébe egy kanült tettek, és leragasztották körbe a nyakához...nem érzett semmi fájdalmat, csak azt vette észre, hogy kérdezni kart, de nm hallotta a saját hangját...az orvos mondta, hogy ne beszéljen, ha kér valamit, csak mutogasson nyugodtan, de az a cső kell a nyakába, hogy letudják szívatni a váladékot...

 

   Mazsola akkor ijedt meg a legjobban, mikor a nővér hozott egy nagy üvegballont, amibe műanyag cső vezetett, és letette Mazsola ágya mellé a szekrényre és valamihez csatlakoztatta a falban lévő egyik csatlakozóhoz - mi a fene lesz ebből? - gondolta Mazsola...és érezte, hogy a nyakán lévő kanülön keresztül bedugják a műanyag csövet, és csak szörcsögő hangott hallott, meg roppant kellemetle érzés volt, ahogy  váladékot szívatták. Időnként bejött a nővér, és ezt megismételte.

 

   Délután volt, és Mazsolát megintkezdte a hideg rázni...lassan, egy hét alatt megtanulta, hogy ez a láz előjele, intett az anyukájának, és megpróbálta kimondani, hogy "nővér" ...bár nem tudta, de az nyukája, mintha hirtele szájról is tudott volna olvasni, megértette...szalat a nővérért, az jött, újra injekció az infúzióba, vizes lepedő, sok paplan és pléd... Vacsorakor a nővér is ott volt, és azt mondta a szüleinek, hogy a kanültől nyugodtan itassák és etessék...de Mazsola megint csak egy kevés teát ivott...erre a nővér hozott egy bögre tejes kávét, hátha azt joban megissza, ha már enni nem hajlandó... Az első korty nagyon jól esett Mazsolának, de több nem kellet...aztán hol elszunított, hol felébredt mikor szívatták a váladékot...

 

Mikor felébredt, már kezdett melege lenni...megint "tátogott" az anyukájának, ki hívta a nővért, kitakarták, és csak lepedőt terítettek rá... Ezután hallotta, hogy az anyukája mondja neki, már este 10 óra elmúlt, elmegyünk, de reggel jövünk!

Mazsola, csak bólogatott...és várta, hogy másnap legyen már! Addig viszont hosszú volt az éjszaka, mert többször jöttek szívatni a váladékot...és olyankor hallotta a szörcsögő hangot, amit nem szeretett.
 

...de az idő nem állt meg, csak eljött a reggel, a másnap reggel, amit annyira várt...

"Mi is az a légcsőmetszés?
A légcsőmetszés olyan sebészi eljárás, amikor a gégében vagy az a felett levő légúti akadály miatt kialakult fulladásveszély elhárítására - legtöbbször átmenetileg - kis nyílást készítenek a légcső elülső falán, egy-két centiméterrel a gége alatt. Ebbe kívülről, tehát a nyak bőre felől hajlított műanyag vagy fém csövecskét, ún. légcsőkanült vezetnek be, és a beteg ezen keresztül kap levegőt.
A légcsőmetszés javallatai lehetnek sürgősségiek és egyéb, nem sürgősségi javallatok. Az előbbiek közé tartoznak a sérülések: a gége metszett, szúrt, esetleg lőtt sérülései, a gégeporcok törése vagy az ezekhez társuló vérömleny, a gége allergiás vizenyője stb. A nem sürgős légcsőmetszések javallati köre igen széles: a kétoldali hangszalagbénulástól a hegek okozta szűkületig, a daganatos elváltozásoktól a légutakban képződő nagy mennyiségű váladék eltávolításáig számos indikációja lehet az eljárás alkalmazásának. A légcsőmetszés lehetővé teszi a hosszabban eszméletlen beteg lélegeztetését is."

..folyt.köv.

 

Találkozás

   Csütörtök este volt - mikor Mazsola kinyitott a szemét, a szülei már ott álltak az ágya mellett fehér köpenyben, és nézték, Mazsola is nézett, nagy kerek szemekkel, és várta szidást, várta, hogy most majd megint veszekedés lesz, hogy mit tett, nem hallgatott rájuk - de, nem tudott senki megszólalni.

A szülei nem tudták, hozzáérhetnek-e, nem lehetett kellemes látvány, fejében a vaskengyellel, amivel a nyakát húzatták...és nyakán a merevítővel...karjában az infúzióval...csak nézték egymást...és Mazsola megint elszundíthatott... Pedig mielőtt bementek hozzá a szülei, az éjszakás orvos felkészítette őket, és elmondta nekik, mire számíthatnak.

   Mazsolának nem jó éjszakája volt, a láztól hol félig ébren volt, hol elaludt, de csak eljött a péntek reggel is - jöttek a nővérek, tisztába tették, papírpelenkát kicserélték, megmosdatták, és akkor bejöttek a szülei ismét...

Az anyja és az apja a folyosón töltötték az éjszakát - mikor bementek Mazsolához, még mindig nem tudtak megszólalni, aztán az anyja mégis csak megkérdezte "mit csináltál, miért tetted ezt, hogy történt?" - ez Mazsolának hirtelen annyi kérdés volt, hogy nem tudott mást mondani, csak azt, hogy "nem tudom".

A reggeli teát még a nővértől kapta, megmutatták a szüleinek, hogy szívószállal tud csak inni...és semmi mást nem hajlandó enni..pedig reggelinél volt egy kis felvágott és kenyér is, de nem tudta megenni, egyszerűen nem bírta megrágni és lenyelni az ételt...

   Délelőtt volt, és akkor jött rá Mazsolára először a köhögési roham, de nem bírt köhögni, mert a légzőizmok annyira lebénultak, és nem tudta a slejmet felköhögni - az anyja ijedtében szólt a nővérnek, aki köhögéskor elkezdte Mazsola mellkasát nyomkodni - mint, a mesterséges légzéskor szokás - olyankor sikerül valamennyit felköhögnie, és a nővér az álla alá tett egy csomó papírvattát, hogy abba köpje bele, amit felköhögött... Egy is ideig jó volt minden, de megint köhögnie kellett...megint jött a nővér, megnyomkodta a mellkasát és sikerült megint felköhögni egy kicsit - a nővér elmagyarázta Mazsola anyukájának, hogyha köhögnie kell, akkor úgy nyomkodja meg a mellkasát...onnantól ezt Mazsola anyukája csinálta, délig sokszor még... 


Délben megint csak a levesből tudott inni szívószállal, de azt is már az anyukája itatta meg vele...próbált egy kis főzeléket is belétuszkolni, de Mazsola összeszorította a száját, hogy "nem kell".

 
Aztán jöttek megint a köhögési rohamok, és olyankor Mazsola úgy érezte, rögtön megfullad - és ez így ment egészen estig...még lázas állapotban is...mert délután ismét jött a hidegrázás, vizes lepedő, lázcsillapító injekció  az infúzióba, a sok paplan és pléd... Majd, mikor Mazsola láza elhagyta a 39 fokot, a kitakarózás, és az egy szál lepedő...közben meg fuldoklásig köhögött... A szülei egészen estig mellette voltak, már sötét volt, mikor megint kimentek a folyosóra. Mazsola kapott éjszakára altatót is az infúzióba, de nem sokkal aludt többet, mint az előző éjszakákon...

 

   ...elaludt, felébredt, köhögnie kellett, olyankor hol az anyukája, hol az apukája ment be hozzá...de, ha nehezen is, eljött a szombat reggel....és Mazsola nem is sejtette, hogy ami eddig történt vele, az még csak gyerekjáték volt, az volt a kezdet...

...folyt.köv.

Csütörtökön csütörtököt mondtam

A kaposvári kórház

 

   Mazsola csütörtök hajnalban aludt el egy kicsit a láztól, de nem sokat alhatott, mert jöttek a nővérek a lavórral, és megint tisztába tették és megmosdatták...kicsit nehezen ment az ágyon a lepedő cseréje...még mindig nem nagyon merték mozgatni, nehogy elmozduljon a húzatott csigolya... Kapott megint lázcsillapítót, vizes lepedőt, és megint elszundított egy kicsit.

Arra ébredt, hogy hozzák a reggelit, még mindig melege volt a láztól, és mivel forró nyár volt, a nap már ragyogóan sütött, és a meleg levegő csak dőlt a szobába... Nehezen megivott szívószállal egy fél bögre teát, de mást nem tudtak belétuszkolni... Lassan kezdett elmúlni a láza is, és kicsit jobban érezte magát a frissen cserélt ágyneműben...de, még mindig nem tudta felfogni, hogy ez nem "átmeneti" állapot, és nem az lesz, hogy holnap kiengedik, és a hétvégén mehet haza a többiekkel... Mazsola még mindig várta, hogy bejön egy orvos, és azt mondja - itt vannak a papírjai, mehet haza -, orvosok jöttek is a nagyvizitre, körbeállták, suttogtak tanácskoztak, és mentek tovább...

 

   A nagyvizti után jött a "meglepetés", mikor Mazsola csütörtököt mondott!

 

Bejött egy nővér, és közölte vele, hogy már hétfő éjjel óta itt van, és még nem volt látogatója, sem a szülei - tudják a szüleid egyáltalán, hogy itt vagy, értesítette őket valaki? - kérdezte a nővér... Mazsola mondta, hogy a barátai tudják, mert egyik elment vele Siófokra a mentővel, de azt nem tudja, hogy szóltak-e a szüleinek haza.

- A nővér erre közölte, hogy Ő megnézte a személyi igazolványban a lakcímet, és mivel jó messze vagyok kórházban, Ő adott fel táviratot - Mazsola hirtelen csütörtököt mondott! Most mi lesz, ha otthon anyu és apu megkapja a táviratot? Hiszen Mazsola mindig megpróbált jó lenni, jól viselkedni, és megfelelni - erre tessék, most bajt csinált, és a szülei jól összeszidják, hogy milyen felelőtlen, és nem fogadott szót - Millió gondolat futott át Mazsola agyán, de nem tudott semmit tenni, csak feküdt mozdulatlanul, könnyes szemekkel...és azt mondta magában, ha innen egyszer kikerül, mindig szót fog fogadni, és jó fiú lesz...

Aztán hozták az ebédet, amiből megint csak a levest szívta ki szívószállal, azaz ivott belőle egy keveset, de nem sokat...

   ...és érezte a meleg nyári nap fülledtségét a szobában, ahol szinte megállt a levegő...majd hirtelen rájött a hidegrázás, és megint szólni kellett a nővéreknek, pedig nem akart Mazsola gondot okozni senkinek...hogy azt mondják "mennyi baj van ezzel a gyerekkel" - de, szólni kellett, mert majdnem megfagyott a harminc fok meleg szobában... Megint jött a lázcsillapító és a vizes lepedő, és a három paplan és plédek...a hidegrázástól nem tudta, mennyi idő telhetett el, de egyszer csak megérkezett a vacsora...most még a teát sem bírta meginni...csak egy kortyot...mert hányingere lett, és rájött a köhögés... Lassan megint felment Mazsola láza 39 fok fölé, és végre megszűnt a hidegrázás, de jött helyette a melegség...amitől ugyanúgy szenvedett. 

 

Kínjában hol elszundítot, hol felébredt, és hangokat hallott...aztán megint elszundított...

   Mikor ismét felnyitotta a szemét, már sötét volt - bejött az éjszakás nővér hozzá, Mazsola onnan gondolta, hogy az éjszakás nővér az, mert előző éjszak is ez a nővér volt bent...és azt mondta...

- megjöttek a szüleid, már a portán vannak, de nemsokára felérnek ide...

Mazsola meg se tudott nyikkanni...csak behunyta a szemét, és várt...

 

...folyt.köv.