A harmadik napon

Szerda - harmadik nap.

Szerda reggel arra ébredt Mazsola, hogy jöttek a nővérek lavórral, és azt mondták "megmosdatunk" - mikor levették a paplant róla, hallotta, hogy egyik nővér azt mondja "széklete van", Mazsola nagyon szégyellte magát, hogy nem tudott wc-re kimenni..és még mindig nem értette, miért nem tud...aztán eszébe jutot, és mekérdezte egyik nővért, hogy pisilnie miért nem kell? Ekkor hangzott el egy bűvös szó "katéter". Mazsolának meglepődni sm volt idej, mert sosem hallott még katéterről, és azt sem tudta, az milyen, hol van...csak azt látta, az ágy szééléről leakasztanak egy műanyag zacskót, amiben vizelet van, elviszik, majd hoznak egy újat. Reggelizni nem tudott, hiába etették volna, délben is csak két kanál levest tudtak beleerőszakolni...

 

Délután ismét belázasodott Mazsola...azaz érezte, hogy valami nincs rendben, mert olyan hidegrázása lett, szólt a nővérnek, aki éppen a kórteremben volt, az betakargatta, tett rá három paplant és két plédet, de Mazsola csak vacogott... Az infúzióba megint kapott lázcsillapító, és betekerték vizes lepedővel is...de azt hitte megfagy.

Aztán hirtelen nagyon melege lett...akkor minden takarót leszedtek ról, csak egy lepedővel terítették le, és azt mondták, 39 felett van a láza... Megmozdulni nem tudott, de a láztól olyan melege volt, hoyg kínjában ordítani szeretett volna - a kezeit nem tudta mozgatn, azaz, nagy nehezen addig kínódott, míg leesett mindkét keze az ágy oldalához, ez egy picit jó érzés volt, de elfáradt, és szerette volna visszatenni az ágyra - ami sehogyan sem ment, nem volt erő a kezeiben... Akkor minden szégyenét félretéve, hogy vele csak a baj van, szólt a nővérnek, hogy legyen szíves visszatenni a kezeit az ágyra...és ez így ment egész délután...azaz vacsoráig, mert megint nem bírt enni, csak egy kis teát ivott szívószállal... Az éjszaka is kínszenvedés volt Mazsolának, mert hiába cserélgették a vizes lepedőt rajta, hiába adta az infúzióba lázcsillapító injekciót, a láza 39 fokon megállt...

 

   Akkor még nem is sejtette, hogy ez csak a kezdet, és ez egy egész hónapig így fog lenni...

...de ha nehezen is, eljött a csütörtök reggel...

 

...folyt. köv.

 

 

 

Kaposváron

Nem tudom, meddig tarthatott az út Kaposvárra, de a rázkódástó, zötykölődéstől elszundíthattam.
   Arra ébredtem, hogy kivesznek a mentőből, és egy folyosón tolnak, és a végén egy szobában landoltam - egyedül voltam ott azt hiszem - csak a neonfényt láttam  mennyezeten...és feküdtem mozdulatlanul.
Aztán fehér köpenyes férfiak és nők jöttek, beszéltek valamit, nézegették a röntgenfelvételt, majd távoztak, nem mondtak semmit...és Mazsola megint csak várt... Egyszer bejött egy ember borotvával, Mazsola azt hitte, a borbély, de műtőssegéd lehetett, azt mondta, le kell a fejemen két oldalról borotválni a hajam... Gondolatban veszettül tiltakoztam ellene, de megszólalni nem tudtam... Majd orvosok jöttek, és végre Mazsola hallotta, hogy egyik hozzá beszél - akkor elkezdett figyelni, hogy megértse, mit is mond. Az orvos elmondta, hogy a röntgen alapján úgy látszik, eltört a nyakcsigolya, de műteni nem lehet, ezért úgy döntöttek, hogy a koponyámba két oldalra belefúrnak, és valamilyen kengyelt csavaroznak bele, amivel húzatják a csigolyát, hogy helyre kerüljön.
 
   Ezt Mazsola megértette, és mégjobban félt, mi lesz, ha rosszul fúrnak, és teljesen átfúrják a csontot - villant át az agyán a gondolat - de, nem volt sok ideje ezen gondolkodni, mert már neki is kezdtek a fúrásnak... Mazsola, behunyta a szemét, és csak a fúró zümmögését hallotta...és azt, hogy készen vagyunk.
Ezután egy fém kengyelt látott, amit tényleg belecsavaroztak a koponyán fúrt lyukba...majd a kengyelre valami zsinórt tettek, és az ágy végén lévő állványon keresztül az ágy mögé lógatták, és súlyt tettek rá. Aztán a nyakára is került gyorsan egy merevítő, amitől már a fejét sem tudta elfordítani, csak a szemeit tudta forgatni.
- valószínűleg ez már reggel felé végződhetett, mert ágyastól eltolták újra a röntgenbe.
 

Mikor visszakerült a szobába, és megint jöttek az orvosok az új felvételekkel, hallotta, hogy minden jól sikerült, a  törött csigolya helyére kerül és össze fog forrni.
   Ekkor kezdett el Mazsola megint gondolkodn, hogy most mi lesz? Így nem fog a hét végén hazutazni a nyaralásból, és mi lesz, ha megtudják a szülei - biztosan megint veszekedés lesz és jól összeszidják, hogy milyen felelőtlen, és rosszat csinált. Az eszébe sem jutott Mazsolának, hogy a "barátai" nyugodtan nyaralnak, de nem szólnak haza a szüleinek, hogy baleset történt, és kórházban van.
 
De, nem is sokat tudott utána gondolkodni, mert alig múlt el az ebéd, már belázasodott, hirtelen 39 fokos láza lett, talán a 40-et is elérte...az infúzióba kapta a lázcsillapító injekciókat, és vizesruházták... Időnként felébredt, mikor jött a nővér a vizeslepedőt cserélni rajta...
Így telt el Mazsolának a hétfő éjszaka, és a keddi nap...

Egy fejesugrás

Az ugrás
 
A vízben volt egy szabad stég, ahol nem napoztak, hanem onnan ugráltak a vízbe a fürdőzők, Mazsola előbb úszkált egy kicsit, hogy lehűljön, aztán valami indíttatástól vezérelve felment a stégre, és ugrott egy fejest!
Már az ugrás közben sejtette, hogy ez nem jól sikerült, pedig nem ez volt az első fejesugrása - de nem volt visszaút. Minden olyan gyorsan történt, belecsobbant a vízbe, de nem érzett semmit, csak azt, hogy a víz felemeli, és arccal lefelé lebeg benne. Próbált megmozdulni (felállni), de nem ment.
- azt mondják, halálközeli élménynél az ember agyán végigfut  az élete, vagy valamilyen vakító fehér fényt lát, ami hívja...furcsa módon Mazsolával ilyen nem történt.
   Arccal lefelé lebegve a vízben szinte látta, és hallotta a körülötte lévőket, próbált kiáltani, hogy "segítség, segítsen valaki", de ez csak a gondolatában történhetett meg. Egyszer csak érezt, hogy kezek ragadják meg, kiemelik a vízből és kérdezgetik, hogy nem viccel-e. Akkor mondta, hogy ez nem vicc, nem tud mozogni -erre az ismeretlenek, akik kiemelték a vízből, felcipelték a stégre és lefektették. Mazsola csak pislogott, mint a partravetett hal...és a kérdésekre annyit mondott "fáj a nyakam".
 

   Akik segítettek felvinni a stégre, felültették, és jószándékúan elkezdték masszírozni Mazsola nyakát - ezt nem kellett volna, de abban a helyzetben nem jutott eszébe senkinek, hogy eltörhetett a nyakcsigolyája. Majd visszafektették, és vártak még, hátha Mazsola fel tud állni, de nem tudott, és a kezeit sem bírta megmozdítani.
Ekkor egyik "ismeretlen segítsége" kiment a partra, és hívta a mentőket. Majd visszajött, és azt mondta, jönnek a mentők, de akkorra vigyenek ki a partra.
- A "barátok" addig nem voltak sehol, azaz voltak, csak nem ott...mire a partra kivittek gumimatracon, már odaértek a "barátok" is, de csak álltak tanácstalanul és szótlanul.
 

   Megérkezett a mentő, belefektettek egy felfújható gumiágyba, ami rögzített, de Mazsola hallotta, hogy azt mondják, még fel kell venniük két betegek előbb Így indult az utazás a siófoki kórházba. Egyik "barátja" eljöhetett vele, de miután egy kis körutazás után megérkeztek Siófokra a kórházba, és a "barát" átadta a nővérnek Mazsola személyi igazolványát, majd viszament a többiekhez a kempingbe.
 

Mazsola egy gurulós ágyon feküdt egy sötét helyiségben, ahol gépek voltak, és várt..várt...várt...

...egyszer érezte, hogy tolják valahová, akkor hallotta, hogy röntgenre viszik. Megtörtént a röntgenezés, és visszatolták a sötét helyiségbe, és Mazsola megint csak várt...

Közben elaludhatott, mert arra ébredt, hogy nagyon menni kellene wc-re, de nem tud lekelni az ágyról - kiabált a nővéreknek, és várt...és érezte, hogy széklete van, de még mindig nem jött senki... Egyszer csak bejött egy nővér, ollóval levágta a fürdőnadrágot róla, és papírvattával bepelenkázta.

- Mazsola nagyon szégyellte a dolgot, kérdezte a nővért, de csak annyi választ kapott, hogy maradjon türelemmel.

...aztán megint elaludhatott...

Arra ébredt, hogy fehér köpenyes emberek vannak körülötte, és félálomban hallotta, hogy azt beszélik - a mentő csak este 10 órakor tudja átszállítani Kaposvárra a kórházba. Még mindig nem értette, hogy ennyi idő után miért nem tud felkelni.

   Aztán valamikor a várakozás közben megérkeztek a mentősök, újra belefektették a felfújható gumiágyba és elindultak Mazsolával Kaposvárra.

1982-ben még a jó öreg Nysa mentőautók voltak csak, élmény volt benne utazni...hallgatni a motor zúgását, és azt a semmihez sem fogható rázkódást az úton.