Lelki meztelenség

"A testi meztelenség izgató, de a gyönyörök gyönyöréhez a lelki meztelenség segít."
Lélekben nehezebb levetkőzni, mint testileg.

A testi meztelenség az egy dolog, mert le dobod a ruháidat és kész, a TESTED meztelen.
De a lelki meztelenség az valami egészen más.

A lelkünkön nagyon sok réteg van, én így gondolom, amivel védjük magunkat folyamatosan és csak nagyon lassan válunk meg a rétegeinktől.
A lélek meztelensége azonnal vészfényként villan, és bekapcsolja a kegyes, hazug, védekező mechanizmust, amit egónak hívnak. Elgondolkodtató, hogy mennyire nehéz teljesen őszintének lennünk önmagunk előtt is: mit miért is teszünk, mik a döntéseink ok-okozati összefüggései, tagadás, hazudás, önámítás nélkül. Tudom, próbáltam.

Lelki „meztelenség” = átlátszóság egymás számára. Azt jelenti, hogy nincs takargatni valónk egymás előtt: se dugipénzünk, se rejtett gondolataink.

Nem lelki „meztelenkedés”-ről van szó. Az átlátszóság nem azt jelenti, hogy bárkinek bármit bármikor kiszabad mondani. A kapcsolat intim (bizalmas) jellege éppen azt fejezi ki, hogy szűk körre terjed ki. Másrészt még a párom felé is a bizalmas közlésnek, vagy érzéseim és gondolataim nyílt és azonnali kifejezésének néha korlátot állít a szeretet és a tapintat.

Van aki egy életen át szkafanderben és overálban jár.
Van akik lehajigálnak magukról néhány réteget és azt gondolják ez így jó,ez így elég.
Na de mi van a többi réteggel?
Azt meg hagyják maguknak.
De vajon miért?

Azért mert félnek csak ezért.
Mindenki fél, ezt meg is értem, na de egy életen át?

Éveken át csak tapogatózni a sötétben az valami borzalom, mikor érzed hogy nem jó helyen vagy.
Ha meztelenül állok valaki előtt az egy dolog, mert az csak a testem, de a lélek az más.
Nem hiszem hogy sok olyan ember van, aki előtt ledobálnám a rétegeimet és ott állnék meztelenül.
Csodálatos érzés amikor nem kell takargatnom a kis titkaimat, amikor ön magam lehetek.

Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok minden jóval, rosszal nemes és szennyes gondolattal együtt. És az egyetlen ember az akit valóban szeretek.

Szeretni nem lehet szkafanderben - csakis meztelenül. Aki szeret: védtelen.

Érzés

Ismered azt az érzést, mikor lefekszel, szeretnél aludni, nagyon szeretnél, de az álom sehogy sem jön, a gondolatok kavarognak a fejedben, valami feszültség szorítja össze a gyomrod, egyre idegesebbé válsz, mert minél jobban szeretnél elaludni, annál erősebbé válik a tudat, hogy nem fog menni, csak kínlódás lesz az éjszaka?
Mert ott van benned valami, ami minden érzésedet, gondolatodat uralja, rádtelepszik, föl s alá járkál a tudatodban, és minden mást elnyom, ural téged, irányít, hatalmában tart.
Ismered ezt az érzést? Mikor csak fekszel az ágyadban, karjaid összekulcsolva a tarkódon,
bámulod a plafont, a sötétségben, és a szerelmed képe vetül a retinádra, csönd van, érzéketlen csönd, nem hallasz semmi mást, csak a saját sóhajaidat, lélegzetedet, ami a időnként megmagyarázhatatlan zihálásba csap át, magad sem tudod mi lehet veled, dühössé válsz magadra, utálod ezt a helyzetet, legszívesebben felkiáltanál, felpattannál, és elindulnál, hogy vele lehess...

Vágyak

Amikor dühös vagyok, könnyen jönnek a szavak. Amikor boldog vagyok, akkor kicsit nehezebben, mert mindegyik elcsépeltnek és lejáratottnak tűnik. Amikor csak vagyok, úgy magamban, sem rosszul, sem túl jól, akkor erről az érzésről nem tudok mit írni, vagy nem akarok írni. Igen, cicás vagyok, de már túl a bizsergető érzésen és még a nyűgösség előtt. Csak arra szeretnék rájönni, hogy mások hogyan csinálják. Miért nincsenek ilyen problémáik? Bár ez sem segítene rajtam. Most az se segít rajtam, hogy írtam róla. Csinálni kellene...