Amikor dühös vagyok, könnyen jönnek a szavak. Amikor boldog vagyok, akkor kicsit nehezebben, mert mindegyik elcsépeltnek és lejáratottnak tűnik. Amikor csak vagyok, úgy magamban, sem rosszul, sem túl jól, akkor erről az érzésről nem tudok mit írni, vagy nem akarok írni. Igen, cicás vagyok, de már túl a bizsergető érzésen és még a nyűgösség előtt. Csak arra szeretnék rájönni, hogy mások hogyan csinálják. Miért nincsenek ilyen problémáik? Bár ez sem segítene rajtam. Most az se segít rajtam, hogy írtam róla. Csinálni kellene...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése