Mivel tudnál meggyőzni minket, hogy te vagy a legjobb?
Kérdezte egyszer valaki tőlem...először álltam tátott szájjal...
Nem akarok senkit sem meggyőzni arról, hogy én vagyok a legjobb, hogy velem a legjobb.
Vedd észre! Érezd meg! Ha én mondom el, akkor nem lesz teljes a meggyőződésed, marad egy cseppnyi kétely. Tudd és fogadj el! - gondoltam, majd belenéztem buta arcába, és elkezdtem beszélni magamról és arról, hogy miért nem vagyok sokmindenben a legjobb, csak egyszerűen vagyok, mint a nagy átlag. Ismerj meg....fedezz fel!
Nem akarom erővel "Eladni" magam. :)
Fejemben egy Álommanó ütött tanyát és folyamatosan varázsol, sőt megint fáj a térdem.
-Nem bírok most nyitva tartani a szemeimet. Egyre szörnyűbb és tarthatatlanabb...-
Risszrossz vénembernek érzem magam....így kifejezetten jót tett egy csésze kávé most...
Néha tipikusan az az érzésem van, hogy a fejemre akarom húzni a takarót.
Szeretnék most kisgyerek lenni, aki elhiszi, ha elrejtőzik a takaró alá, akkor, ahogy ő se lát senkit, őt se látja senki. De ez csak olyan bújócska lenne, hogy valaki találjon meg a takaró alatt. Hívjon elő kedvesen, és ne az ágy szélén raplizzon, hogy megint rosszalkodom. De azt hiszem, hogy ma az a leghelyesebb, ha gubbasztok a takaró alatt egy ideig, aztán előmászom.
Nicsak, nemis a fejemen van a takaró, hanem a lelkemen... :)
Kérdezte egyszer valaki tőlem...először álltam tátott szájjal...
Nem akarok senkit sem meggyőzni arról, hogy én vagyok a legjobb, hogy velem a legjobb.
Vedd észre! Érezd meg! Ha én mondom el, akkor nem lesz teljes a meggyőződésed, marad egy cseppnyi kétely. Tudd és fogadj el! - gondoltam, majd belenéztem buta arcába, és elkezdtem beszélni magamról és arról, hogy miért nem vagyok sokmindenben a legjobb, csak egyszerűen vagyok, mint a nagy átlag. Ismerj meg....fedezz fel!
Nem akarom erővel "Eladni" magam. :)
Fejemben egy Álommanó ütött tanyát és folyamatosan varázsol, sőt megint fáj a térdem.
-Nem bírok most nyitva tartani a szemeimet. Egyre szörnyűbb és tarthatatlanabb...-
Risszrossz vénembernek érzem magam....így kifejezetten jót tett egy csésze kávé most...
Néha tipikusan az az érzésem van, hogy a fejemre akarom húzni a takarót.
Szeretnék most kisgyerek lenni, aki elhiszi, ha elrejtőzik a takaró alá, akkor, ahogy ő se lát senkit, őt se látja senki. De ez csak olyan bújócska lenne, hogy valaki találjon meg a takaró alatt. Hívjon elő kedvesen, és ne az ágy szélén raplizzon, hogy megint rosszalkodom. De azt hiszem, hogy ma az a leghelyesebb, ha gubbasztok a takaró alatt egy ideig, aztán előmászom.
Nicsak, nemis a fejemen van a takaró, hanem a lelkemen... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése