2014. január 16., csütörtök

Virtuális szerelem

Azt hiszem, elkezdtem félni attól, hogy az életem egy része elkezd virtuálissá válni, és ezt nem szeretném.

Aki ezen a ponton felröhög, hogy nahiszen mit is várhatnék mást, annak sok szeretettel és piros masnival átkötve küldök egy orrbavágást.

A levelezés nem az életem, hanem annak egy vetülete, cseppek, kényszeres beszélhetnék vagy mittoménmicsoda.
Az életet élni kell, megélni... aki átadja magát a virtualitásnak az lemarad egy csomó dologról.
Forró tea és egy jó könyv, beszélgetés valahol, séta a parkban, egy pad...surrogó avar meg fanyar
szaga a levegőben, kivilágított utcák, puha száj meg forró tenyér érintése... mindez valóságos.
Mégha a mátrix teremti is!
A virtualitás közelebb hoz, de el is távolít másoktól, beenged, de ki is zárhat az életből.
Attól még, hogy valakivel jól elemilezel még nem szabad azt hinni, hogy teljes életet élsz.
Az élet odakint van, a falakon túl, a virtuális sztrádákon túl... kegyetlenül és csodaszépen.
Igazi, valóban 3 dimenziós. MEGFOGHATÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése