Az oktatási miniszter elmegy a borbélyhoz. Mikor belép, a borbély felkiált:
- Jó napot kívánok, drága miniszter úr!!! Milyen frizurát parancsol?
- Hát maga ismer engem?
- Persze miniszter úr, tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a
fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem fodrásznak.
Kész a frizura, a miniszter megy haza taxival, ahogy beszáll, a taxis így szól hozzá:
- Jó napot kívánok, drága miniszter úr! Hová lesz a fuvar?
- Hát maga is ismer engem?
- Persze miniszter úr, tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a
fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem taxisnak.
Hazaérnek, kiszáll a taxiból, odamegy hozzá egy rongyos koldus:
- Jajj, aranyos drága miniszter úr! Adjon egy pár forintot, otthon éhen hal az asszony, meg a gyerekek.
- Ember, csak azt ne mondja, hogy maga is tanár volt!
- Jajj, dehogy, drága miniszter úr!
Én még mindig az vagyok, csak lyukasórám van.
- Jó napot kívánok, drága miniszter úr!!! Milyen frizurát parancsol?
- Hát maga ismer engem?
- Persze miniszter úr, tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a
fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem fodrásznak.
Kész a frizura, a miniszter megy haza taxival, ahogy beszáll, a taxis így szól hozzá:
- Jó napot kívánok, drága miniszter úr! Hová lesz a fuvar?
- Hát maga is ismer engem?
- Persze miniszter úr, tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a
fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem taxisnak.
Hazaérnek, kiszáll a taxiból, odamegy hozzá egy rongyos koldus:
- Jajj, aranyos drága miniszter úr! Adjon egy pár forintot, otthon éhen hal az asszony, meg a gyerekek.
- Ember, csak azt ne mondja, hogy maga is tanár volt!
- Jajj, dehogy, drága miniszter úr!
Én még mindig az vagyok, csak lyukasórám van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése