Csütörtök este volt - mikor Mazsola kinyitott a szemét, a szülei már ott álltak az ágya mellett fehér köpenyben, és nézték, Mazsola is nézett, nagy kerek szemekkel, és várta szidást, várta, hogy most majd megint veszekedés lesz, hogy mit tett, nem hallgatott rájuk - de, nem tudott senki megszólalni.
A szülei nem tudták, hozzáérhetnek-e, nem lehetett kellemes látvány, fejében a vaskengyellel, amivel a nyakát húzatták...és nyakán a merevítővel...karjában az infúzióval...csak nézték egymást...és Mazsola megint elszundíthatott... Pedig mielőtt bementek hozzá a szülei, az éjszakás orvos felkészítette őket, és elmondta nekik, mire számíthatnak.
Mazsolának nem jó éjszakája volt, a láztól hol félig ébren volt, hol elaludt, de csak eljött a péntek reggel is - jöttek a nővérek, tisztába tették, papírpelenkát kicserélték, megmosdatták, és akkor bejöttek a szülei ismét...
Az anyja és az apja a folyosón töltötték az éjszakát - mikor bementek Mazsolához, még mindig nem tudtak megszólalni, aztán az anyja mégis csak megkérdezte "mit csináltál, miért tetted ezt, hogy történt?" - ez Mazsolának hirtelen annyi kérdés volt, hogy nem tudott mást mondani, csak azt, hogy "nem tudom".
A reggeli teát még a nővértől kapta, megmutatták a szüleinek, hogy szívószállal tud csak inni...és semmi mást nem hajlandó enni..pedig reggelinél volt egy kis felvágott és kenyér is, de nem tudta megenni, egyszerűen nem bírta megrágni és lenyelni az ételt...
Délelőtt volt, és akkor jött rá Mazsolára először a köhögési roham, de nem bírt köhögni, mert a légzőizmok annyira lebénultak, és nem tudta a slejmet felköhögni - az anyja ijedtében szólt a nővérnek, aki köhögéskor elkezdte Mazsola mellkasát nyomkodni - mint, a mesterséges légzéskor szokás - olyankor sikerül valamennyit felköhögnie, és a nővér az álla alá tett egy csomó papírvattát, hogy abba köpje bele, amit felköhögött... Egy is ideig jó volt minden, de megint köhögnie kellett...megint jött a nővér, megnyomkodta a mellkasát és sikerült megint felköhögni egy kicsit - a nővér elmagyarázta Mazsola anyukájának, hogyha köhögnie kell, akkor úgy nyomkodja meg a mellkasát...onnantól ezt Mazsola anyukája csinálta, délig sokszor még...
Délben megint csak a levesből tudott inni szívószállal, de azt is már az anyukája itatta meg vele...próbált egy kis főzeléket is belétuszkolni, de Mazsola összeszorította a száját, hogy "nem kell".
Aztán jöttek megint a köhögési rohamok, és olyankor Mazsola úgy érezte, rögtön megfullad - és ez így ment egészen estig...még lázas állapotban is...mert délután ismét jött a hidegrázás, vizes lepedő, lázcsillapító injekció az infúzióba, a sok paplan és pléd... Majd, mikor Mazsola láza elhagyta a 39 fokot, a kitakarózás, és az egy szál lepedő...közben meg fuldoklásig köhögött... A szülei egészen estig mellette voltak, már sötét volt, mikor megint kimentek a folyosóra. Mazsola kapott éjszakára altatót is az infúzióba, de nem sokkal aludt többet, mint az előző éjszakákon...
...elaludt, felébredt, köhögnie kellett, olyankor hol az anyukája, hol az apukája ment be hozzá...de, ha nehezen is, eljött a szombat reggel....és Mazsola nem is sejtette, hogy ami eddig történt vele, az még csak gyerekjáték volt, az volt a kezdet...
...folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése