Csütörtökön csütörtököt mondtam

A kaposvári kórház

 

   Mazsola csütörtök hajnalban aludt el egy kicsit a láztól, de nem sokat alhatott, mert jöttek a nővérek a lavórral, és megint tisztába tették és megmosdatták...kicsit nehezen ment az ágyon a lepedő cseréje...még mindig nem nagyon merték mozgatni, nehogy elmozduljon a húzatott csigolya... Kapott megint lázcsillapítót, vizes lepedőt, és megint elszundított egy kicsit.

Arra ébredt, hogy hozzák a reggelit, még mindig melege volt a láztól, és mivel forró nyár volt, a nap már ragyogóan sütött, és a meleg levegő csak dőlt a szobába... Nehezen megivott szívószállal egy fél bögre teát, de mást nem tudtak belétuszkolni... Lassan kezdett elmúlni a láza is, és kicsit jobban érezte magát a frissen cserélt ágyneműben...de, még mindig nem tudta felfogni, hogy ez nem "átmeneti" állapot, és nem az lesz, hogy holnap kiengedik, és a hétvégén mehet haza a többiekkel... Mazsola még mindig várta, hogy bejön egy orvos, és azt mondja - itt vannak a papírjai, mehet haza -, orvosok jöttek is a nagyvizitre, körbeállták, suttogtak tanácskoztak, és mentek tovább...

 

   A nagyvizti után jött a "meglepetés", mikor Mazsola csütörtököt mondott!

 

Bejött egy nővér, és közölte vele, hogy már hétfő éjjel óta itt van, és még nem volt látogatója, sem a szülei - tudják a szüleid egyáltalán, hogy itt vagy, értesítette őket valaki? - kérdezte a nővér... Mazsola mondta, hogy a barátai tudják, mert egyik elment vele Siófokra a mentővel, de azt nem tudja, hogy szóltak-e a szüleinek haza.

- A nővér erre közölte, hogy Ő megnézte a személyi igazolványban a lakcímet, és mivel jó messze vagyok kórházban, Ő adott fel táviratot - Mazsola hirtelen csütörtököt mondott! Most mi lesz, ha otthon anyu és apu megkapja a táviratot? Hiszen Mazsola mindig megpróbált jó lenni, jól viselkedni, és megfelelni - erre tessék, most bajt csinált, és a szülei jól összeszidják, hogy milyen felelőtlen, és nem fogadott szót - Millió gondolat futott át Mazsola agyán, de nem tudott semmit tenni, csak feküdt mozdulatlanul, könnyes szemekkel...és azt mondta magában, ha innen egyszer kikerül, mindig szót fog fogadni, és jó fiú lesz...

Aztán hozták az ebédet, amiből megint csak a levest szívta ki szívószállal, azaz ivott belőle egy keveset, de nem sokat...

   ...és érezte a meleg nyári nap fülledtségét a szobában, ahol szinte megállt a levegő...majd hirtelen rájött a hidegrázás, és megint szólni kellett a nővéreknek, pedig nem akart Mazsola gondot okozni senkinek...hogy azt mondják "mennyi baj van ezzel a gyerekkel" - de, szólni kellett, mert majdnem megfagyott a harminc fok meleg szobában... Megint jött a lázcsillapító és a vizes lepedő, és a három paplan és plédek...a hidegrázástól nem tudta, mennyi idő telhetett el, de egyszer csak megérkezett a vacsora...most még a teát sem bírta meginni...csak egy kortyot...mert hányingere lett, és rájött a köhögés... Lassan megint felment Mazsola láza 39 fok fölé, és végre megszűnt a hidegrázás, de jött helyette a melegség...amitől ugyanúgy szenvedett. 

 

Kínjában hol elszundítot, hol felébredt, és hangokat hallott...aztán megint elszundított...

   Mikor ismét felnyitotta a szemét, már sötét volt - bejött az éjszakás nővér hozzá, Mazsola onnan gondolta, hogy az éjszakás nővér az, mert előző éjszak is ez a nővér volt bent...és azt mondta...

- megjöttek a szüleid, már a portán vannak, de nemsokára felérnek ide...

Mazsola meg se tudott nyikkanni...csak behunyta a szemét, és várt...

 

...folyt.köv.