Egy asszony illata

Az éjszaka fényeit figyelem és azon jár az eszem, hogy vannak kimondhatatlan mondatok, amelyek az igazság részei, de mégse burkolóznak hangokba...
Néha szeretetből, néha gyűlöletből. Árnyékokat figyelem, most minden puhább, és úgy tűnik az árnyék beszédesebb, mint a tárgy...mellém bújik, tompa vagyok a fáradságtól, viszont ösztönös mozdulattal simulnék most egy meleg testhez és fúrnám orrom bőrébe...
Hozzá dörzsölném arcomat, karistolnám puha bőrét, majd lágyan megcsókolnám...
- Olyan anyaszagod van, duruzsolnám halkan...