Jó pár évvel ezelőtt teljesen véletlenül futottam bele a Terminálba és szándékomon kívül esett, hogy megnézzem, de az élet úgy hozta, hogy elkezdett pörögni a DVD lemez és számomra akkor még érthetetlen okoknál fogva odaragadtam a tolószékemmel és a stáblistáig el sem mozdultam. Tetszett, így félretettem az agyamba, hogy "Na majd egyszer újra nézem". Ez meg is történt ma és ismét letaglózott egyszerűségével és most azért ülök itt, hogy megosszam veletek ezt, azaz elmondjam a választ a millió dolláros kérdésre, miszerint miért is jó film a Terminál?
Egy tegnap esti beszélgetés adta az apropóját, hogy ma újra megnéztem - akivel beszélgettem, azt mondta "Ő is szeretné, ha valaki olyan kütyüt csinálna neki). Először nem tudtam, miről van szó, aztán kiderült, hogy a filmben Tom Hanks egy férfi mosdóból milyen romantikus helyet varázsolt a reptéren.
Steven Spielberg remek történetet választott amikor nekikezdett ennek a projectnek, hiszen már az alapkoncepció is zseniális. Szerintem, az egy helyszínen játszódó alkotásokat a legnehezebb élvezhetővé tenni. De azért a terminált mégsem tekinthetjük egy helyszínnek, főleg, hogy sok helyre Viktor rendszeresen visszatér. A történetvezetés feszes, érdekfeszítő és rendelkezik valamivel, amivel nagyon kevés film: egyszerűen olyan atmoszférája van, hogy muszáj nézni.
Ehhez azért kell egy erős színészgárda és egy jól megírt forgatókönyv is. Tom Hanks egy zseni, ha színészkedésről van szó és Catherine Zeta-Jones is remekül alkalmazkodik hozzá. Gondolom nem lövök le semmiféle poént, hogy részben a kettejük kapcsolatáról is szól ez az egész és ehhez kell egy kémia, amit bizony nem egyszerű összehozni. Ebben az esetben ez tökéletesen megvan és bár Zeta-Jones karaktere nem az átlagos szerelmi szálat vezeti fel, de mégis valahogy életszaga van az egésznek.
Minden mellékszereplő hozzájárul a film sikeréhez, Stanley Tucci remekül hozza a kicsit korrupt terminálvezetőt és úgy en block az ott dolgozók mind valós érzetet keltenek mind kinézetileg, mind mentalitásilag.
Mégis a show egyértelműen Hanks-é, ugyanis Viktor Navorski-nál kevés szerethetőbb karakter létezik véleményem szerint a filmtörténelemben. El tudja érni megfelelő átszellemülés után, hogy vele együtt nevessünk-szomorkodjunk és úgy gondolkodjunk lassan, ahogy ő, csak azzal a kivétellel, hogy példát mutat mindenkinek a viselkedésével. Amikor ugyanis mi nagyjából mindenkit elküldtünk volna a francba, akkor ő tovább lép és alkalmazkodik az új helyzethez. Felül tud emelkedni a problémáin és ez kulcsfontosságú a történet alakulását illetően.
Egy tegnap esti beszélgetés adta az apropóját, hogy ma újra megnéztem - akivel beszélgettem, azt mondta "Ő is szeretné, ha valaki olyan kütyüt csinálna neki). Először nem tudtam, miről van szó, aztán kiderült, hogy a filmben Tom Hanks egy férfi mosdóból milyen romantikus helyet varázsolt a reptéren.
Steven Spielberg remek történetet választott amikor nekikezdett ennek a projectnek, hiszen már az alapkoncepció is zseniális. Szerintem, az egy helyszínen játszódó alkotásokat a legnehezebb élvezhetővé tenni. De azért a terminált mégsem tekinthetjük egy helyszínnek, főleg, hogy sok helyre Viktor rendszeresen visszatér. A történetvezetés feszes, érdekfeszítő és rendelkezik valamivel, amivel nagyon kevés film: egyszerűen olyan atmoszférája van, hogy muszáj nézni.
Ehhez azért kell egy erős színészgárda és egy jól megírt forgatókönyv is. Tom Hanks egy zseni, ha színészkedésről van szó és Catherine Zeta-Jones is remekül alkalmazkodik hozzá. Gondolom nem lövök le semmiféle poént, hogy részben a kettejük kapcsolatáról is szól ez az egész és ehhez kell egy kémia, amit bizony nem egyszerű összehozni. Ebben az esetben ez tökéletesen megvan és bár Zeta-Jones karaktere nem az átlagos szerelmi szálat vezeti fel, de mégis valahogy életszaga van az egésznek.
Minden mellékszereplő hozzájárul a film sikeréhez, Stanley Tucci remekül hozza a kicsit korrupt terminálvezetőt és úgy en block az ott dolgozók mind valós érzetet keltenek mind kinézetileg, mind mentalitásilag.
Mégis a show egyértelműen Hanks-é, ugyanis Viktor Navorski-nál kevés szerethetőbb karakter létezik véleményem szerint a filmtörténelemben. El tudja érni megfelelő átszellemülés után, hogy vele együtt nevessünk-szomorkodjunk és úgy gondolkodjunk lassan, ahogy ő, csak azzal a kivétellel, hogy példát mutat mindenkinek a viselkedésével. Amikor ugyanis mi nagyjából mindenkit elküldtünk volna a francba, akkor ő tovább lép és alkalmazkodik az új helyzethez. Felül tud emelkedni a problémáin és ez kulcsfontosságú a történet alakulását illetően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése