2010. augusztus 6., péntek

A harmadik napon


Szerda - harmadik nap.
Szerda reggel arra ébredt Mazsola, hogy jöttek a nővérek lavórral, és azt mondták "megmosdatunk" - mikor levették a paplant róla, hallotta, hogy egyik nővér azt mondja "széklete van", Mazsola nagyon szégyellte magát, hogy nem tudott wc-re kimenni..és még mindig nem értette, miért nem tud...aztán eszébe jutot, és mekérdezte egyik nővért, hogy pisilnie miért nem kell? Ekkor hangzott el egy bűvös szó "katéter". Mazsolának meglepődni sm volt idej, mert sosem hallott még katéterről, és azt sem tudta, az milyen, hol van...csak azt látta, az ágy szééléről leakasztanak egy műanyag zacskót, amiben vizelet van, elviszik, majd hoznak egy újat. Reggelizni nem tudott, hiába etették volna, délben is csak két kanál levest tudtak beleerőszakolni...
 
Délután ismét belázasodott Mazsola...azaz érezte, hogy valami nincs rendben, mert olyan hidegrázása lett, szólt a nővérnek, aki éppen a kórteremben volt, az betakargatta, tett rá három paplant és két plédet, de Mazsola csak vacogott... Az infúzióba megint kapott lázcsillapító, és betekerték vizes lepedővel is...de azt hitte megfagy.
Aztán hirtelen nagyon melege lett...akkor minden takarót leszedtek ról, csak egy lepedővel terítették le, és azt mondták, 39 felett van a láza... Megmozdulni nem tudott, de a láztól olyan melege volt, hoyg kínjában ordítani szeretett volna - a kezeit nem tudta mozgatn, azaz, nagy nehezen addig kínódott, míg leesett mindkét keze az ágy oldalához, ez egy picit jó érzés volt, de elfáradt, és szerette volna visszatenni az ágyra - ami sehogyan sem ment, nem volt erő a kezeiben... Akkor minden szégyenét félretéve, hogy vele csak a baj van, szólt a nővérnek, hogy legyen szíves visszatenni a kezeit az ágyra...és ez így ment egész délután...azaz vacsoráig, mert megint nem bírt enni, csak egy kis teát ivott szívószállal... Az éjszaka is kínszenvedés volt Mazsolának, mert hiába cserélgették a vizes lepedőt rajta, hiába adta az infúzióba lázcsillapító injekciót, a láza 39 fokon megállt...
 
   Akkor még nem is sejtette, hogy ez csak a kezdet, és ez egy egész hónapig így fog lenni...
...de ha nehezen is, eljött a csütörtök reggel...
 
...folyt. köv.

 

 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése