Egy fejesugrás

Az ugrás
 
A vízben volt egy szabad stég, ahol nem napoztak, hanem onnan ugráltak a vízbe a fürdőzők, Mazsola előbb úszkált egy kicsit, hogy lehűljön, aztán valami indíttatástól vezérelve felment a stégre, és ugrott egy fejest!
Már az ugrás közben sejtette, hogy ez nem jól sikerült, pedig nem ez volt az első fejesugrása - de nem volt visszaút. Minden olyan gyorsan történt, belecsobbant a vízbe, de nem érzett semmit, csak azt, hogy a víz felemeli, és arccal lefelé lebeg benne. Próbált megmozdulni (felállni), de nem ment.
- azt mondják, halálközeli élménynél az ember agyán végigfut  az élete, vagy valamilyen vakító fehér fényt lát, ami hívja...furcsa módon Mazsolával ilyen nem történt.
   Arccal lefelé lebegve a vízben szinte látta, és hallotta a körülötte lévőket, próbált kiáltani, hogy "segítség, segítsen valaki", de ez csak a gondolatában történhetett meg. Egyszer csak érezt, hogy kezek ragadják meg, kiemelik a vízből és kérdezgetik, hogy nem viccel-e. Akkor mondta, hogy ez nem vicc, nem tud mozogni -erre az ismeretlenek, akik kiemelték a vízből, felcipelték a stégre és lefektették. Mazsola csak pislogott, mint a partravetett hal...és a kérdésekre annyit mondott "fáj a nyakam".
 

   Akik segítettek felvinni a stégre, felültették, és jószándékúan elkezdték masszírozni Mazsola nyakát - ezt nem kellett volna, de abban a helyzetben nem jutott eszébe senkinek, hogy eltörhetett a nyakcsigolyája. Majd visszafektették, és vártak még, hátha Mazsola fel tud állni, de nem tudott, és a kezeit sem bírta megmozdítani.
Ekkor egyik "ismeretlen segítsége" kiment a partra, és hívta a mentőket. Majd visszajött, és azt mondta, jönnek a mentők, de akkorra vigyenek ki a partra.
- A "barátok" addig nem voltak sehol, azaz voltak, csak nem ott...mire a partra kivittek gumimatracon, már odaértek a "barátok" is, de csak álltak tanácstalanul és szótlanul.
 

   Megérkezett a mentő, belefektettek egy felfújható gumiágyba, ami rögzített, de Mazsola hallotta, hogy azt mondják, még fel kell venniük két betegek előbb Így indult az utazás a siófoki kórházba. Egyik "barátja" eljöhetett vele, de miután egy kis körutazás után megérkeztek Siófokra a kórházba, és a "barát" átadta a nővérnek Mazsola személyi igazolványát, majd viszament a többiekhez a kempingbe.
 

Mazsola egy gurulós ágyon feküdt egy sötét helyiségben, ahol gépek voltak, és várt..várt...várt...

...egyszer érezte, hogy tolják valahová, akkor hallotta, hogy röntgenre viszik. Megtörtént a röntgenezés, és visszatolták a sötét helyiségbe, és Mazsola megint csak várt...

Közben elaludhatott, mert arra ébredt, hogy nagyon menni kellene wc-re, de nem tud lekelni az ágyról - kiabált a nővéreknek, és várt...és érezte, hogy széklete van, de még mindig nem jött senki... Egyszer csak bejött egy nővér, ollóval levágta a fürdőnadrágot róla, és papírvattával bepelenkázta.

- Mazsola nagyon szégyellte a dolgot, kérdezte a nővért, de csak annyi választ kapott, hogy maradjon türelemmel.

...aztán megint elaludhatott...

Arra ébredt, hogy fehér köpenyes emberek vannak körülötte, és félálomban hallotta, hogy azt beszélik - a mentő csak este 10 órakor tudja átszállítani Kaposvárra a kórházba. Még mindig nem értette, hogy ennyi idő után miért nem tud felkelni.

   Aztán valamikor a várakozás közben megérkeztek a mentősök, újra belefektették a felfújható gumiágyba és elindultak Mazsolával Kaposvárra.

1982-ben még a jó öreg Nysa mentőautók voltak csak, élmény volt benne utazni...hallgatni a motor zúgását, és azt a semmihez sem fogható rázkódást az úton.