2014. január 6., hétfő

Kívánságok a mesebeli tündérhez

A vállaimat még érzem, de attól lefelé teljes az érzéskiesés: se hideg, se meleg, se fájdalom, se érintés. Már a kórházban kezdtem lassan felfogni, hogy nem csak annyi a baj, hogy nem mozog a lábam. Annak tudomásul vétele volt a legkeményebb, hogy a szeretkezés fizikai érzését is elveszítettem. A szex megmaradt, mint nagyon fontos örömforrás, de az orgazmust nem érzem úgy, ahogyan régen.

Elgondolkodtam arról, hogy ha a mesebeli tündér meglátogatna azzal, hogy hármat kívánhatok, a háromban nem lenne benne az, hogy fölálljak. Ez viszont igen: hogy ne csak belső, lelki kielégülés legyen az orgazmus. Ez lenne a második.

- Az első az, hogy a széklet-vizelet inger érzése térjen vissza. Meg lehet tanulni kontrollálni, hogy az ember mennyit iszik, eszik, és azt mikor kell üríteni. De mondjuk egy hasmenés kezelhetetlen. Nem katasztrófa, vannak ennél rosszabb helyzetek is, de kínos.

- A harmadik kérésem az lenne, hogy álljon helyre a többi érzésem is és legyek önellátó. Nagyon kellemetlen például, hogy nem érzem, azonnal ha elzsibbad a lábam. Ha ezt öt-hat órán át nem veszi észre az ember, akkor a sejtek pusztulásnak indulnak. Emiatt sok kerekes székes küzd azzal, hogy fekélyek, felfekvések lesznek az ülőgumóján. Ezért ügyelek arra, hogy időnként fölnyomjam magam a székben, és így serkentsem alul a vérkeringést. Ha nem érzek is, fantomfájdalmaim vannak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése