Hagyó Miklós „Véget kell vetni a mozgáskorlátozott engedélyekkel való visszaéléseknek!” címmel országgyűlési javaslatot nyújtott be.
Elsőként egy kis pontosítás. A cím ugyanis pongyola, és megtévesztő, s nem biztos, hogy ugyanarról beszélünk. Valószínű, kedves Hagyó Miklós a mozgásában korlátozott személy parkolási igazolványára gondol. A médiában is hangoztatott „mozgáskorlátozott engedély” hallatán ugyanis mindenki - lehet, hogy kedves képviselő úr is - olyan sérüléssel küzdő emberekre gondol, amilyet a magyar nyelv ez alatt a szó alatt értelmez. („Mozgáskorlátozott, azaz mozgásszervi rendellenesség miatt járásra nem, vagy nehezen képes személy” - Magyar értelmező kéziszótár). Ám ezzel szemben a hatályos 218/2003.(XII. 11.) Kormány rendelet a mozgásában korlátozott személy parkolási igazolványáról beszél. Azaz ezzel a kedvezménnyel élhetnek a látási fogyatékos, értelmi fogyatékos és autista embertársaink is.
Azzal természetesen minden jóérzésű és törvénytisztelő ember egyetért, hogy valóban ki kell dolgozni a megfelelő ellenőrzési módokat, és az igen szigorú büntetési szankciókat annak érdekében, hogy csak az arra jogosultak, s a jogszabályban előírt módon használhassák a parkolási igazolványokat. Na de ilyen módon?
Mi is a baj ezzel?
Mint ismeretes, kétféle engedélyt adnának ki. Az úgynevezett „saját jogú” engedélyt a jogosítvánnyal rendelkező mozgáskorlátozott tulajdonában álló gépjárműre, a „szállítói jogú” engedélyt a mozgásában korlátozott személyt szállító jármű vezetője részére. Előbbi korlátlan időtartamú ingyenes parkolásra nyújtana lehetőséget, utóbbi mindössze egy óra térítésmentes parkolást biztosítana.
Tehát ez azt jelentené, hogy aki már olyan súlyosan, vagy halmozottan fogyatékos, hogy nem képes még jogosítványt sem szerezni, nincs tulajdonában gépjármű, az nem jogosult parkolási igazolványra? Tehát ők kevésbé jogosultak a megkülönböztetett bánásmódra, a parkolási lehetőségekre, mint az enyhébben fogyatékos sorstársaik? Mi ez, ha nem a fogyatékos személyek közötti diszkrimináció? Vagy ez lenne az esélyegyenlőség kiteljesedése? Valóban ezeknek az embereknek a kárára lehet a visszaéléseket megszüntetni?
A súlyos fogyatékos, halmozottan sérült személyek és családjaik, a gazdasági megszorítások miatt mindinkább a társadalom peremére szorulnak. Ezek az emberek a legkiszolgáltatottabbak, hisz önmaguk nem képesek, csak segítséggel kimozdulni otthonról. Barátok, vagy családtagok segítsége kell ahhoz, hogy eljussanak orvosi vizsgálatokra, vagy szabadidős programokra. Őket nemcsak szállítani, hanem kísérni is kell. Ezeknek az embereknek kell megnehezíteni a parkolást?
Az Európai Unió 2002 óta foglalkozik kiemelten a fogyatékos személyek jogaival. A Madridi Nyilatkozat kiemeli a családok szerepét, és a családtámogatások fontosságát annak érdekében, hogy a fogyatékos személyek mindinkább családban maradhassanak. Nagy tragédia a családnak egy sérült gyermek születése. A szülők sok lemondást, és áldozatot vállalnak autista, látássérült, vagy halmozottan fogyatékos gyermekükért, akik nem kaphatnak jogosítványt, de őket is szállítani kell orvoshoz, fejlesztő terápiákra vagy akár szabadidős programokra. Valóban ezeket a szülőket kell szigorításokkal sújtani?
A legszomorúbb mégis az a tény, hogy ennek kidolgozásában a MEOSZ is részt vállalt, s a véleményezését 8 szakmai és 10 civil szervezet látta el (bár ezek a körlevélben nem lettek nevesítve).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése