2010. május 27., csütörtök

Szőke nő naplója 2.-rész

Szeptember 25.
Ma kaptam ajándékba két vasgolyót, de az egyik elveszett, a másikat meg elrontottam. Sajnos, a kifestőimet már mind kiszíneztem, ezért a férjem adott egy lapot, aminek mind a két oldalára rá volt írva: „Fordíts!” Ezzel elment a délután.
 
Este megint a tanfolyamon voltam, egy kicsit uncsi.
Az egyik srác a szünetben előadta, hogy a szőkék mind butuskák, meg rossz a memóriájuk. Mondtam neki, hogy téved, és el akartam mesélni egy esetet, ami engem igazol, csak nem jutott eszembe. Amikor hazafelé mentem, akkor meg beugrott: a múltkor a férjem igazat adott nekem! Egy természetfilmet néztem, amiben egy csomó buta kis rágcsálót mutattak és utána megkérdeztem Mikitől: „Ugye a rágcsálók nagyon buták?” Erre azt válaszolta, hogy „Igen, egérkém!” Szóval, igazam volt és ezt el is ismerte.

Szeptember 30.
Ma akartam venni egy miniszoknyát, de az eladó közölte, hogy az egy öv. A munkahelyemen megkérdezte a főnököm, hogy „Mennyi az évi fizetése?”, de sajnos nem tudtam neki segíteni, nem ismerek semmiféle Évit. Ma egyébként akartam névjegykártyát csináltatni. A pasas a boltban mutatott egy csomó mintát, de nem jó, mert nekem olyan kéne, amin az én nevem van.
 
Na, mindegy. Ha már bent voltam a plázában, akkor beugrottam a zöldségeshez uborkát pakolni. Három kosarat pakoltam tele és ürítettem ki, de az arcbőrömön nem látok semmi változást. Pedig a magazin kifejezetten azt írta, hogy az uborkapakolás jót tesz a bőrnek. Ezek azt hiszik, hogy mindent beveszek, amit csak írnak?!

Október 1.
Ma vezetni tanultam. Amikor beültem az autóban, nagyon felháborodtam, mert ott 3 pedál volt, nekem meg csak 2 lábam van. Az oktató egy kéjsóvár bunkó, a nagy intelligenciájával akart levenni a lábamról. Megkérdezte, hogy olvastam-e Shakespeare-t, de amikor visszakérdeztem, hogy ki írta, arra persze nem tudott válaszolni! Ja! És vezetés közben láttunk egy feltört lakást, hát mondhatom, hogy ott milyen felfordulást csináltak a rablók! Ráadásul a rendőrség kiküldött egy vak nyomozót, egy kutya vezette szegényt. Így nem csoda, ha nem kapnak el senkit!

Már egy hónapa írom a naplómat. Gyötör a kíváncsiság, hogy vajon érdekli-e az embereket egy szöszi naplója? Amíg ez kiderül, addig elkezdem kiszínezni a vadi új kifestőmet. Mindenkit puszikál:
Szöszi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése