Modern Taigetosz ma Magyarországon

   "A Taigetosz legendája
Az újszülött csecsemővel apja nem rendelkezett, hanem karjába vette, és elvitte a Leszkhé nevű helyre, ahol a törzsek vénei összegyülekeztek és megvizsgálták a kisdedet. (?) ha idétlen vagy nyomorék volt, bedobták a Taügetosz szakadékába ? azzal a meggyőződéssel, hogy nem előnyös sem a gyermeknek, sem az államnak, ha egy születésétől kezdve gyenge és életképtelen ember életben marad.

A spártaiak hírhedt szokása a későbbiek során nagy karriert futott be, csodálói és kritikusai egyaránt akadtak. Csodálói, köztük például a hasonló gyakorlatot folytató náci Németország vezetői amellett érveltek, hogy a társadalomnak meg kell védenie magát a fölösleges koloncnak bizonyuló, folyamatos ápolást és gondozást igénylő polgároktól, míg a kritikusok - és ma természetesen ők vannak többségben - azt mondták, hogy mindenkinek, bármilyennek is született, joga van az élethez. Arról azonban kevesebb szó esik, hogy mi áll a kegyetlen szokás mögött, mint ahogy arról is kevesen tudnak, hogy a görög világban bevett szokás volt a gyerekek kitétele."


   Ezután a bevezető után térnék rá, hogy miért is született meg ez a bejegyzésem...de szögezzük le - nem vagyok "úr" és nem is leszek az, ezek után meg nem is szeretnék az lenni!
Mivel 28 éve elmúlt, hogy rokkant lettem, nem születésemtől fogva vagyok az, de ez a tényen nem változtat, és így én is bekerültem a magyar rokkantak csoportjába...de, a balesetem milyensége miatt, egy bizonyos ponton túl nem várhattam további javulást!

Idézek Lovassy Úr leveléből:
"Szívből kívánom, hogy mindazok a körülmények, amelyek most negatívan érintik, kedvezően változzanak."

...mivel 28 év alatt, mindazok a körülmények, amelyek negatívan érintenek, nem változtak, ezután se várhatok változást - azaz várni várok, mert a várakozás nagymestere lehetnék, és meg is tanultam várni, és idővel megtanultam türelmesnek is lenni, de ez kevés!

   Már kezdem érteni, hogy azoknak a mozgássérülteknek, akik önellátóak (nincsenek mások segítségére utalva) -miből telik mindenre - utazás, külföld, egyedi aktív kerekesszék, autó, lakás... Sajnos, én nem tudok sem sportolni, sem író nem vagyok, sem semmilyen művész, akivel az országimázst lehetne emelni...
Egy mezei mozgássérült meg nem szép képet mutat ugye az UNIO-előtt, és a nyugat előtt!
...mert velünk csak a baj van, segítségre szorulnánk - és nem tudunk fényesen csillogni a TV-ben, különböző médiákban, hogy lám-lám, Magyarország a rokkantak Kánaánja, itt mindenki elérhet mindent, és mennyi segítséget kap! :(

Látom, hogy sok cikk, TV-riportok mindig olyanokról szólnak, akiknek a bajban is "szerencséjük van", és hepiend a történetük - tényleg meseszerű...
...de sajnos ezekből van kevesebb - olyanokról viszont alig lehet olvasni, akikkel ilyen csoda a bajban sem történik meg, de élniük kell a szürke hétköznapjaikat, kinek jobban, kinek kevésbé jobban!

Elgondolkodtam azon is, hogy bár ezek az emberek is mozgássérültek, sajnos én is az vagyok, de ha a sérülésünket és fizikai állapotunkat kellene összehasonlítani, és úgy viszonyulnék hozzájuk, mint a csontváz Arnold Schwarzenegger.

Most nem irigy vagyok sem rájuk, sem másra, csak elgondolkodtam...

Az én életem nem lett hepiend - engem a baleset óta teljesen el kell látni, mint egy nagy csecsemőt...és hiába próbálkoztam a 28 év alatt, nem sok segítséget kaptam senkitől, ráadásul anyagi okok miatt egy kis faluba vagyok elzárva...mivel a szüleim sosem gazdagodtak meg a munkából, és már nem is fognak!
...de hát, az én életem nem olyan, hogy címoldalra kerüljek, vagy a TV-be...


...és végül a Prima Primissima Alapítvány (Dr. Lovassy Tamás) levele:

"Kovács László úr részére!

 

Tisztelt Kovács László Úr!

Mindenekelőtt megköszönjük megtisztelő bizalmát, amellyel a Prima Primissima Alapítványhoz fordult pályázati kérelmével. Nagyon sajnálom, hogy a balesete következtében élete olyan fordulatot vett, amelynek következtében sok nehézséggel, és a helyzetéből adódó kiszolgáltatottsággal is meg kell küzdenie. Szívből kívánom, hogy mindazok a körülmények, amelyek most negatívan érintik, kedvezően változzanak.

Ami a konkrét kérését illeti. A Prima Primissima Alapítvány egyáltalán nem foglalkozik szociális-egészségügyi természetű támogatások teljesítésével, sőt egyáltalán nem folyósít támogatásokat. Az Alapítvány a magyar szellemi élet, a magyar kultúra, művészetek, oktatás, közművelődés, tudomány és sport legkiemelkedőbb képviselőinek, legnagyobb egyéniségeinek kíván elismerést és elismertetést nyújtani. Célunk, hogy ezeknek a kiváló teljesítményeknek a bemutatásával hozzájáruljunk az ország egészségesebb közérzetéhez, általános versenyképességének a javításához, megismertessük az emberekkel ezeket, a nagyszerű eredményeket és teljesítményeket, továbbá az is, hogy a szellemi élet kiválóságait még nagyobb, még jobb teljesítmények elérésére ösztönözzük. A Prima Primissima Alapítvány tehát az alapítói szándék és felhatalmazás okán egyáltalán nem foglalkozik és nem is foglalkozhat támogatások odaítélésével. Így pályázati megkeresésével összefüggésben azt a választ kell adnom, hogy legnagyobb sajnálatomra nem tudunk a segítségére lenni.

Tisztelettel:
Dr. Lovassy Tamás
az Alapítvány főtitkára
Prima Primissima Alapítvány"

 

Szombat van

    Szombat reggel kezdőtött minden előlről, jöttek a nővérek, tisztába tették Mazsolát, majd megmosdatták és ágyneműt cseréltek...közbn Mazsolára többször rájött a köhögési roham, és fuldoklott, mert a slejmet nem tudta felköhögni, így lassabban haladt a tisztábatétele, mert mindig hanyatt kellett fordítani, hogy nyomkodják a mellkasát - de, végeztek vele, és bejöhettek a szülei. Az anyukája már többet kérdezett "hogyan történ, miért nem figyelt jobban, nem belökte-e valaki, nem ugrottak-e rá, stb.", de Mazsola nem tudott többet mondani, mint azt, hogy "nem tudom, nem löktek be, nem ugrottak rám".  A reggeli ismét csak néhány korty, szívószállal kiszívott tea volt...de minden korty után olyan köhögési roham jött rá, hogy fuldoklott...és olyan lehetett az erőlködéstől olyankor, mint a főtt rák.
 

   Délelőtt a nővéreket kérdezgették a szülei, hogy tudnak-e a környéken kiadó szobát, hogy ne a folyosón kelljen éjszakázni - Mazsola szülei elmentek, és ki is vették a szobát, de délre már visszaértek. Kezdődött az ebéd, a levesből evett szívószállal keveset, de főzelék továbbra sem ment le torkán...pedig a nővérek mondták, próbálják etetni, mert le fog gyengülni, ha nem eszik...de Mazsola, mint a makacs kisgyerek, aki nem szereti a spenótot, csak összeszorította a száját, hogy "nem kell".
A köhögési rohamok egyre sűrűbbek voltak...a nővérek is megijedhettek, mert szóltak az orvosnak...

 

 

...délután lehetett, jött egy orvos, és egy kis várakozás után Mazsola újabb varázsszót ismert meg "gégemetszés". Azt nem tudta, ez hogyan zajlik, és miért kell, csak annyi jutott eszébe hirelen - most meg elvágják a torkom -, de nem sokat gondolkodhatott ezen, vagy talán nem is akart már gondolkodni - csak azt látta, jön egy nővér vesetállal, rajta gézlapok, meg kitudja még mik...aztán jött az orvos, és azt mondta, most megcsináljuk a gégemetszést... Mazsola még kettőt sem pilanthatott, máris készen voltak, a légcsövébe egy kanült tettek, és leragasztották körbe a nyakához...nem érzett semmi fájdalmat, csak azt vette észre, hogy kérdezni kart, de nm hallotta a saját hangját...az orvos mondta, hogy ne beszéljen, ha kér valamit, csak mutogasson nyugodtan, de az a cső kell a nyakába, hogy letudják szívatni a váladékot...

 

   Mazsola akkor ijedt meg a legjobban, mikor a nővér hozott egy nagy üvegballont, amibe műanyag cső vezetett, és letette Mazsola ágya mellé a szekrényre és valamihez csatlakoztatta a falban lévő egyik csatlakozóhoz - mi a fene lesz ebből? - gondolta Mazsola...és érezte, hogy a nyakán lévő kanülön keresztül bedugják a műanyag csövet, és csak szörcsögő hangott hallott, meg roppant kellemetle érzés volt, ahogy  váladékot szívatták. Időnként bejött a nővér, és ezt megismételte.

 

   Délután volt, és Mazsolát megintkezdte a hideg rázni...lassan, egy hét alatt megtanulta, hogy ez a láz előjele, intett az anyukájának, és megpróbálta kimondani, hogy "nővér" ...bár nem tudta, de az nyukája, mintha hirtele szájról is tudott volna olvasni, megértette...szalat a nővérért, az jött, újra injekció az infúzióba, vizes lepedő, sok paplan és pléd... Vacsorakor a nővér is ott volt, és azt mondta a szüleinek, hogy a kanültől nyugodtan itassák és etessék...de Mazsola megint csak egy kevés teát ivott...erre a nővér hozott egy bögre tejes kávét, hátha azt joban megissza, ha már enni nem hajlandó... Az első korty nagyon jól esett Mazsolának, de több nem kellet...aztán hol elszunított, hol felébredt mikor szívatták a váladékot...

 

Mikor felébredt, már kezdett melege lenni...megint "tátogott" az anyukájának, ki hívta a nővért, kitakarták, és csak lepedőt terítettek rá... Ezután hallotta, hogy az anyukája mondja neki, már este 10 óra elmúlt, elmegyünk, de reggel jövünk!

Mazsola, csak bólogatott...és várta, hogy másnap legyen már! Addig viszont hosszú volt az éjszaka, mert többször jöttek szívatni a váladékot...és olyankor hallotta a szörcsögő hangot, amit nem szeretett.
 

...de az idő nem állt meg, csak eljött a reggel, a másnap reggel, amit annyira várt...

"Mi is az a légcsőmetszés?
A légcsőmetszés olyan sebészi eljárás, amikor a gégében vagy az a felett levő légúti akadály miatt kialakult fulladásveszély elhárítására - legtöbbször átmenetileg - kis nyílást készítenek a légcső elülső falán, egy-két centiméterrel a gége alatt. Ebbe kívülről, tehát a nyak bőre felől hajlított műanyag vagy fém csövecskét, ún. légcsőkanült vezetnek be, és a beteg ezen keresztül kap levegőt.
A légcsőmetszés javallatai lehetnek sürgősségiek és egyéb, nem sürgősségi javallatok. Az előbbiek közé tartoznak a sérülések: a gége metszett, szúrt, esetleg lőtt sérülései, a gégeporcok törése vagy az ezekhez társuló vérömleny, a gége allergiás vizenyője stb. A nem sürgős légcsőmetszések javallati köre igen széles: a kétoldali hangszalagbénulástól a hegek okozta szűkületig, a daganatos elváltozásoktól a légutakban képződő nagy mennyiségű váladék eltávolításáig számos indikációja lehet az eljárás alkalmazásának. A légcsőmetszés lehetővé teszi a hosszabban eszméletlen beteg lélegeztetését is."

..folyt.köv.

 

Találkozás

   Csütörtök este volt - mikor Mazsola kinyitott a szemét, a szülei már ott álltak az ágya mellett fehér köpenyben, és nézték, Mazsola is nézett, nagy kerek szemekkel, és várta szidást, várta, hogy most majd megint veszekedés lesz, hogy mit tett, nem hallgatott rájuk - de, nem tudott senki megszólalni.

A szülei nem tudták, hozzáérhetnek-e, nem lehetett kellemes látvány, fejében a vaskengyellel, amivel a nyakát húzatták...és nyakán a merevítővel...karjában az infúzióval...csak nézték egymást...és Mazsola megint elszundíthatott... Pedig mielőtt bementek hozzá a szülei, az éjszakás orvos felkészítette őket, és elmondta nekik, mire számíthatnak.

   Mazsolának nem jó éjszakája volt, a láztól hol félig ébren volt, hol elaludt, de csak eljött a péntek reggel is - jöttek a nővérek, tisztába tették, papírpelenkát kicserélték, megmosdatták, és akkor bejöttek a szülei ismét...

Az anyja és az apja a folyosón töltötték az éjszakát - mikor bementek Mazsolához, még mindig nem tudtak megszólalni, aztán az anyja mégis csak megkérdezte "mit csináltál, miért tetted ezt, hogy történt?" - ez Mazsolának hirtelen annyi kérdés volt, hogy nem tudott mást mondani, csak azt, hogy "nem tudom".

A reggeli teát még a nővértől kapta, megmutatták a szüleinek, hogy szívószállal tud csak inni...és semmi mást nem hajlandó enni..pedig reggelinél volt egy kis felvágott és kenyér is, de nem tudta megenni, egyszerűen nem bírta megrágni és lenyelni az ételt...

   Délelőtt volt, és akkor jött rá Mazsolára először a köhögési roham, de nem bírt köhögni, mert a légzőizmok annyira lebénultak, és nem tudta a slejmet felköhögni - az anyja ijedtében szólt a nővérnek, aki köhögéskor elkezdte Mazsola mellkasát nyomkodni - mint, a mesterséges légzéskor szokás - olyankor sikerül valamennyit felköhögnie, és a nővér az álla alá tett egy csomó papírvattát, hogy abba köpje bele, amit felköhögött... Egy is ideig jó volt minden, de megint köhögnie kellett...megint jött a nővér, megnyomkodta a mellkasát és sikerült megint felköhögni egy kicsit - a nővér elmagyarázta Mazsola anyukájának, hogyha köhögnie kell, akkor úgy nyomkodja meg a mellkasát...onnantól ezt Mazsola anyukája csinálta, délig sokszor még... 


Délben megint csak a levesből tudott inni szívószállal, de azt is már az anyukája itatta meg vele...próbált egy kis főzeléket is belétuszkolni, de Mazsola összeszorította a száját, hogy "nem kell".

 
Aztán jöttek megint a köhögési rohamok, és olyankor Mazsola úgy érezte, rögtön megfullad - és ez így ment egészen estig...még lázas állapotban is...mert délután ismét jött a hidegrázás, vizes lepedő, lázcsillapító injekció  az infúzióba, a sok paplan és pléd... Majd, mikor Mazsola láza elhagyta a 39 fokot, a kitakarózás, és az egy szál lepedő...közben meg fuldoklásig köhögött... A szülei egészen estig mellette voltak, már sötét volt, mikor megint kimentek a folyosóra. Mazsola kapott éjszakára altatót is az infúzióba, de nem sokkal aludt többet, mint az előző éjszakákon...

 

   ...elaludt, felébredt, köhögnie kellett, olyankor hol az anyukája, hol az apukája ment be hozzá...de, ha nehezen is, eljött a szombat reggel....és Mazsola nem is sejtette, hogy ami eddig történt vele, az még csak gyerekjáték volt, az volt a kezdet...

...folyt.köv.

Csütörtökön csütörtököt mondtam

A kaposvári kórház

 

   Mazsola csütörtök hajnalban aludt el egy kicsit a láztól, de nem sokat alhatott, mert jöttek a nővérek a lavórral, és megint tisztába tették és megmosdatták...kicsit nehezen ment az ágyon a lepedő cseréje...még mindig nem nagyon merték mozgatni, nehogy elmozduljon a húzatott csigolya... Kapott megint lázcsillapítót, vizes lepedőt, és megint elszundított egy kicsit.

Arra ébredt, hogy hozzák a reggelit, még mindig melege volt a láztól, és mivel forró nyár volt, a nap már ragyogóan sütött, és a meleg levegő csak dőlt a szobába... Nehezen megivott szívószállal egy fél bögre teát, de mást nem tudtak belétuszkolni... Lassan kezdett elmúlni a láza is, és kicsit jobban érezte magát a frissen cserélt ágyneműben...de, még mindig nem tudta felfogni, hogy ez nem "átmeneti" állapot, és nem az lesz, hogy holnap kiengedik, és a hétvégén mehet haza a többiekkel... Mazsola még mindig várta, hogy bejön egy orvos, és azt mondja - itt vannak a papírjai, mehet haza -, orvosok jöttek is a nagyvizitre, körbeállták, suttogtak tanácskoztak, és mentek tovább...

 

   A nagyvizti után jött a "meglepetés", mikor Mazsola csütörtököt mondott!

 

Bejött egy nővér, és közölte vele, hogy már hétfő éjjel óta itt van, és még nem volt látogatója, sem a szülei - tudják a szüleid egyáltalán, hogy itt vagy, értesítette őket valaki? - kérdezte a nővér... Mazsola mondta, hogy a barátai tudják, mert egyik elment vele Siófokra a mentővel, de azt nem tudja, hogy szóltak-e a szüleinek haza.

- A nővér erre közölte, hogy Ő megnézte a személyi igazolványban a lakcímet, és mivel jó messze vagyok kórházban, Ő adott fel táviratot - Mazsola hirtelen csütörtököt mondott! Most mi lesz, ha otthon anyu és apu megkapja a táviratot? Hiszen Mazsola mindig megpróbált jó lenni, jól viselkedni, és megfelelni - erre tessék, most bajt csinált, és a szülei jól összeszidják, hogy milyen felelőtlen, és nem fogadott szót - Millió gondolat futott át Mazsola agyán, de nem tudott semmit tenni, csak feküdt mozdulatlanul, könnyes szemekkel...és azt mondta magában, ha innen egyszer kikerül, mindig szót fog fogadni, és jó fiú lesz...

Aztán hozták az ebédet, amiből megint csak a levest szívta ki szívószállal, azaz ivott belőle egy keveset, de nem sokat...

   ...és érezte a meleg nyári nap fülledtségét a szobában, ahol szinte megállt a levegő...majd hirtelen rájött a hidegrázás, és megint szólni kellett a nővéreknek, pedig nem akart Mazsola gondot okozni senkinek...hogy azt mondják "mennyi baj van ezzel a gyerekkel" - de, szólni kellett, mert majdnem megfagyott a harminc fok meleg szobában... Megint jött a lázcsillapító és a vizes lepedő, és a három paplan és plédek...a hidegrázástól nem tudta, mennyi idő telhetett el, de egyszer csak megérkezett a vacsora...most még a teát sem bírta meginni...csak egy kortyot...mert hányingere lett, és rájött a köhögés... Lassan megint felment Mazsola láza 39 fok fölé, és végre megszűnt a hidegrázás, de jött helyette a melegség...amitől ugyanúgy szenvedett. 

 

Kínjában hol elszundítot, hol felébredt, és hangokat hallott...aztán megint elszundított...

   Mikor ismét felnyitotta a szemét, már sötét volt - bejött az éjszakás nővér hozzá, Mazsola onnan gondolta, hogy az éjszakás nővér az, mert előző éjszak is ez a nővér volt bent...és azt mondta...

- megjöttek a szüleid, már a portán vannak, de nemsokára felérnek ide...

Mazsola meg se tudott nyikkanni...csak behunyta a szemét, és várt...

 

...folyt.köv.

 

A harmadik napon

Szerda - harmadik nap.

Szerda reggel arra ébredt Mazsola, hogy jöttek a nővérek lavórral, és azt mondták "megmosdatunk" - mikor levették a paplant róla, hallotta, hogy egyik nővér azt mondja "széklete van", Mazsola nagyon szégyellte magát, hogy nem tudott wc-re kimenni..és még mindig nem értette, miért nem tud...aztán eszébe jutot, és mekérdezte egyik nővért, hogy pisilnie miért nem kell? Ekkor hangzott el egy bűvös szó "katéter". Mazsolának meglepődni sm volt idej, mert sosem hallott még katéterről, és azt sem tudta, az milyen, hol van...csak azt látta, az ágy szééléről leakasztanak egy műanyag zacskót, amiben vizelet van, elviszik, majd hoznak egy újat. Reggelizni nem tudott, hiába etették volna, délben is csak két kanál levest tudtak beleerőszakolni...

 

Délután ismét belázasodott Mazsola...azaz érezte, hogy valami nincs rendben, mert olyan hidegrázása lett, szólt a nővérnek, aki éppen a kórteremben volt, az betakargatta, tett rá három paplant és két plédet, de Mazsola csak vacogott... Az infúzióba megint kapott lázcsillapító, és betekerték vizes lepedővel is...de azt hitte megfagy.

Aztán hirtelen nagyon melege lett...akkor minden takarót leszedtek ról, csak egy lepedővel terítették le, és azt mondták, 39 felett van a láza... Megmozdulni nem tudott, de a láztól olyan melege volt, hoyg kínjában ordítani szeretett volna - a kezeit nem tudta mozgatn, azaz, nagy nehezen addig kínódott, míg leesett mindkét keze az ágy oldalához, ez egy picit jó érzés volt, de elfáradt, és szerette volna visszatenni az ágyra - ami sehogyan sem ment, nem volt erő a kezeiben... Akkor minden szégyenét félretéve, hogy vele csak a baj van, szólt a nővérnek, hogy legyen szíves visszatenni a kezeit az ágyra...és ez így ment egész délután...azaz vacsoráig, mert megint nem bírt enni, csak egy kis teát ivott szívószállal... Az éjszaka is kínszenvedés volt Mazsolának, mert hiába cserélgették a vizes lepedőt rajta, hiába adta az infúzióba lázcsillapító injekciót, a láza 39 fokon megállt...

 

   Akkor még nem is sejtette, hogy ez csak a kezdet, és ez egy egész hónapig így fog lenni...

...de ha nehezen is, eljött a csütörtök reggel...

 

...folyt. köv.

 

 

 

Kaposváron

Nem tudom, meddig tarthatott az út Kaposvárra, de a rázkódástó, zötykölődéstől elszundíthattam.
   Arra ébredtem, hogy kivesznek a mentőből, és egy folyosón tolnak, és a végén egy szobában landoltam - egyedül voltam ott azt hiszem - csak a neonfényt láttam  mennyezeten...és feküdtem mozdulatlanul.
Aztán fehér köpenyes férfiak és nők jöttek, beszéltek valamit, nézegették a röntgenfelvételt, majd távoztak, nem mondtak semmit...és Mazsola megint csak várt... Egyszer bejött egy ember borotvával, Mazsola azt hitte, a borbély, de műtőssegéd lehetett, azt mondta, le kell a fejemen két oldalról borotválni a hajam... Gondolatban veszettül tiltakoztam ellene, de megszólalni nem tudtam... Majd orvosok jöttek, és végre Mazsola hallotta, hogy egyik hozzá beszél - akkor elkezdett figyelni, hogy megértse, mit is mond. Az orvos elmondta, hogy a röntgen alapján úgy látszik, eltört a nyakcsigolya, de műteni nem lehet, ezért úgy döntöttek, hogy a koponyámba két oldalra belefúrnak, és valamilyen kengyelt csavaroznak bele, amivel húzatják a csigolyát, hogy helyre kerüljön.
 
   Ezt Mazsola megértette, és mégjobban félt, mi lesz, ha rosszul fúrnak, és teljesen átfúrják a csontot - villant át az agyán a gondolat - de, nem volt sok ideje ezen gondolkodni, mert már neki is kezdtek a fúrásnak... Mazsola, behunyta a szemét, és csak a fúró zümmögését hallotta...és azt, hogy készen vagyunk.
Ezután egy fém kengyelt látott, amit tényleg belecsavaroztak a koponyán fúrt lyukba...majd a kengyelre valami zsinórt tettek, és az ágy végén lévő állványon keresztül az ágy mögé lógatták, és súlyt tettek rá. Aztán a nyakára is került gyorsan egy merevítő, amitől már a fejét sem tudta elfordítani, csak a szemeit tudta forgatni.
- valószínűleg ez már reggel felé végződhetett, mert ágyastól eltolták újra a röntgenbe.
 

Mikor visszakerült a szobába, és megint jöttek az orvosok az új felvételekkel, hallotta, hogy minden jól sikerült, a  törött csigolya helyére kerül és össze fog forrni.
   Ekkor kezdett el Mazsola megint gondolkodn, hogy most mi lesz? Így nem fog a hét végén hazutazni a nyaralásból, és mi lesz, ha megtudják a szülei - biztosan megint veszekedés lesz és jól összeszidják, hogy milyen felelőtlen, és rosszat csinált. Az eszébe sem jutott Mazsolának, hogy a "barátai" nyugodtan nyaralnak, de nem szólnak haza a szüleinek, hogy baleset történt, és kórházban van.
 
De, nem is sokat tudott utána gondolkodni, mert alig múlt el az ebéd, már belázasodott, hirtelen 39 fokos láza lett, talán a 40-et is elérte...az infúzióba kapta a lázcsillapító injekciókat, és vizesruházták... Időnként felébredt, mikor jött a nővér a vizeslepedőt cserélni rajta...
Így telt el Mazsolának a hétfő éjszaka, és a keddi nap...

Egy fejesugrás

Az ugrás
 
A vízben volt egy szabad stég, ahol nem napoztak, hanem onnan ugráltak a vízbe a fürdőzők, Mazsola előbb úszkált egy kicsit, hogy lehűljön, aztán valami indíttatástól vezérelve felment a stégre, és ugrott egy fejest!
Már az ugrás közben sejtette, hogy ez nem jól sikerült, pedig nem ez volt az első fejesugrása - de nem volt visszaút. Minden olyan gyorsan történt, belecsobbant a vízbe, de nem érzett semmit, csak azt, hogy a víz felemeli, és arccal lefelé lebeg benne. Próbált megmozdulni (felállni), de nem ment.
- azt mondják, halálközeli élménynél az ember agyán végigfut  az élete, vagy valamilyen vakító fehér fényt lát, ami hívja...furcsa módon Mazsolával ilyen nem történt.
   Arccal lefelé lebegve a vízben szinte látta, és hallotta a körülötte lévőket, próbált kiáltani, hogy "segítség, segítsen valaki", de ez csak a gondolatában történhetett meg. Egyszer csak érezt, hogy kezek ragadják meg, kiemelik a vízből és kérdezgetik, hogy nem viccel-e. Akkor mondta, hogy ez nem vicc, nem tud mozogni -erre az ismeretlenek, akik kiemelték a vízből, felcipelték a stégre és lefektették. Mazsola csak pislogott, mint a partravetett hal...és a kérdésekre annyit mondott "fáj a nyakam".
 

   Akik segítettek felvinni a stégre, felültették, és jószándékúan elkezdték masszírozni Mazsola nyakát - ezt nem kellett volna, de abban a helyzetben nem jutott eszébe senkinek, hogy eltörhetett a nyakcsigolyája. Majd visszafektették, és vártak még, hátha Mazsola fel tud állni, de nem tudott, és a kezeit sem bírta megmozdítani.
Ekkor egyik "ismeretlen segítsége" kiment a partra, és hívta a mentőket. Majd visszajött, és azt mondta, jönnek a mentők, de akkorra vigyenek ki a partra.
- A "barátok" addig nem voltak sehol, azaz voltak, csak nem ott...mire a partra kivittek gumimatracon, már odaértek a "barátok" is, de csak álltak tanácstalanul és szótlanul.
 

   Megérkezett a mentő, belefektettek egy felfújható gumiágyba, ami rögzített, de Mazsola hallotta, hogy azt mondják, még fel kell venniük két betegek előbb Így indult az utazás a siófoki kórházba. Egyik "barátja" eljöhetett vele, de miután egy kis körutazás után megérkeztek Siófokra a kórházba, és a "barát" átadta a nővérnek Mazsola személyi igazolványát, majd viszament a többiekhez a kempingbe.
 

Mazsola egy gurulós ágyon feküdt egy sötét helyiségben, ahol gépek voltak, és várt..várt...várt...

...egyszer érezte, hogy tolják valahová, akkor hallotta, hogy röntgenre viszik. Megtörtént a röntgenezés, és visszatolták a sötét helyiségbe, és Mazsola megint csak várt...

Közben elaludhatott, mert arra ébredt, hogy nagyon menni kellene wc-re, de nem tud lekelni az ágyról - kiabált a nővéreknek, és várt...és érezte, hogy széklete van, de még mindig nem jött senki... Egyszer csak bejött egy nővér, ollóval levágta a fürdőnadrágot róla, és papírvattával bepelenkázta.

- Mazsola nagyon szégyellte a dolgot, kérdezte a nővért, de csak annyi választ kapott, hogy maradjon türelemmel.

...aztán megint elaludhatott...

Arra ébredt, hogy fehér köpenyes emberek vannak körülötte, és félálomban hallotta, hogy azt beszélik - a mentő csak este 10 órakor tudja átszállítani Kaposvárra a kórházba. Még mindig nem értette, hogy ennyi idő után miért nem tud felkelni.

   Aztán valamikor a várakozás közben megérkeztek a mentősök, újra belefektették a felfújható gumiágyba és elindultak Mazsolával Kaposvárra.

1982-ben még a jó öreg Nysa mentőautók voltak csak, élmény volt benne utazni...hallgatni a motor zúgását, és azt a semmihez sem fogható rázkódást az úton.

A kezdet

A kezdet

1982 július 19-e volt - ez a nap is olyan forrónak igérkezett, mint az előző napok.

Négy fiatal fiú (barátok), 19 évesek voltak, elintudltak a Balatonra nyaralni. Mazsola azért is, mert előtte egy hónappal volt sorozáson, és szeptemberben bevonult volna katonának, gondolta, eltölt még egy nyarat a "barátokkal". Nagyon várta a katonaságot, mert amit az érettségin elrontott - nem ment tovább tanulni, a sorozáson kárpótolták, felajánlották hogy a kiképzés után katonai főiskolára mehet. Már nyolcadik osztály után is katonai iskolába jelentkezett, de egy kissé érdekes orvosi véleménnyel nem vették fel - miszerint X lába van. :)

  Szóval eljött 1982 július 19-e hajnali 5 óra, mikor elindultak a recski vasútálomásra, onnan levonatoztak Kálba, majd a Budapest Délibe tartó vonatra szálltak - az idő nem cáfolta meg magát, már reggel kánikula volt, a vonaton rekkenő hőség, és sok utas. Kálból felértek Budapestre, ott gyorsan átszálltak a balatoni vonatra és már egy óra körül megérkeztek Balatonszabadi állomásra. Kempingben béreltek helyet, és sátorozni akartak, de mielőtt bejelentkeztek a kempingbe, a meleg hatására úgy döntöttek, előbb lemennek a strandra, és fürödnek egyet. Mazsola tudta, hogy a Balaton déli partján sekély a víz, de azt nem, hogy ennyire - majdnem 100-150 métert gyalogoltak a parttól a vízben, míg elérték a stégeket bent. Némelyiken napoztak, némeliykről a vízbe ugráltak a fürdőzők...a stégnél is derékig ért még csak víz.

 

...és Mazsola akkor hozta meg élete sorsdöntő tettét, fejest ugrott a stégről ami rosszul sikerült, és nyakcsigolyatörést szenvedett...

 

  Mazsola mindig is valami álomvilágban élt, úgy gondolta, hogy a barátság örök, és a barátok minden körülmények között kitartanak egymás mellet, és segítik a másikat. Mazsolának, már akkor volt jogosítványa, és az álítólagos "barátai" sokszor megkérték apró szivességekre - elvinni őket, vagy szüleiket valahová, vagy bármilyen dologban kértek segítséget, nem tudott és nem is akart soha "nem-et" mondani...hiszen a barát azért van, hogy a bajban is segítsen ha tud, nem csak akkor barát ha jól mennek a dolgok...persze ezek apró szivességek voltak, de a többiek tudták, mindig szólhatnak, ha szükség van rá.

...de, a  fejesugrás után eltelt időben, átértékelődött számára a barát fogalma...

 

...folyt.köv. (majd)

Bevezető

Sosem fogom elfelejteni azt a napot.
Hogyan küzd egy fiatalember teljes bénultsága és a kiszolgáltatottsága ellen. Erről fog szólni ez a történet, ha egyszer a végére érek...:)
 

19 éves korában Mazsola fejesugrás közben (Balaton) balesetet szenvedett, és ennek következtében teljesen megbénult a vállától lefelé.

Másodpercek alatt egész életem megváltozott, az addigi élénk tevékenységet és függetlenséget a teljes kiszolgáltatottság és függőség váltotta fel.
 

Mazsola küzdelmének minden lépése afelé irányult, hogy elfogadja bénultságát és keserű, reménytelen keresésében megtalálja az élet értelmét. Az a szenvedés, amit ki kellett állnia, életének minden területén éreztette hatását - nem volt könnyű Mazsola számára legyőzni a keserűséget, zavart, a miérteket és a könnyeket, és megtanulni, hogy bízzon...

...folyt.köv.

Requiem

Alkohólia köztársaság

 

 

Alkohólia köztársaság

Himnusza: ityóka, pityóka, lipityóka...
Címere: sokcsillagos lengedező hétdecis.

Területe: több ezer hektó. északon szőlőhegyek, délen véghegyek határolják, tőkés ország. Fővárosa: Sörburg. Pénze: rumpia. Ez a váltópénz. Testvérvárosa Winen.

Vedelői: Az országot egy kabinet brandy és egy aperitif bizottság irányítja. Minden héten van kormánypuncs, minden nap elnökválasztás, ilyenkor tartja az elnök a csapszékfoglalóját.

Szeszpediciónkat vendégül látta Alkohólia kösztársaság főpohárnoka, Kövi Dinka esszenciás úr. Gazdag programot állított össze:
- Első nap: látogatás a zugivó ligába.
- Második nap: látogatás a borovicskai üvegmosóba.
- Harmadik nap: látogatás a slivovicai gyomormosóba.

Alkohólia kösztársaság színházi élete:
Nedves nézőink, a borpince színházból jelentkezem. Alkohólia közönsége nagyon igényes, ma este is példaul Schillert adnak. A nézőtéren enyhe Pinot Noir, a páholyokban erős Medoc Noir illat terjed. Ott ülnek a slampos hölgyek, előttük kéknyelű látcsövük, mellettük kékfrankos uruk és mögöttük a szürkebarát.

Alkohólia kösztársaság labdarúgása:
Kellemesen másnapos az időnk! Alkohol mámorban úszik a stadion. A játékvezető - a borbíró - szájához emeli butykosát, és százezer ember felhörpinti italát. A két csapat alig áll egymás lábán. A közönség biztatja kedvenceit:
- Rugj be! Rugj be!
Es ők berúgnak minden helyzetben.

Alkohólia kösztársaság rádióműsora:
5 deciliteren fogható. Hallgassuk meg szignáljukat:
- Sört ide, bort ide! Sört ide, bort ide!
- Kedves hallgatóink. A most következő három csuklás a pintes időt jelzi.
- Huhh-hukk-hukk! A pintes idő: 5 korty múlt néhany decivel.
 

- Műsorismertetés:
4:40 kortykor: Pálinkás jó reggelt!
5 kortykor: Helyszíni közvetítés a borcsömöri sörkorcsolyaversenyről.
8 kortykor: Ivaldafényben: Ivo Robity énekel, Vermuth Zakariás zenekara iszik.
- Nedves hallgatóim. A pintes idő 12 korty: KI NYEL MA? Fia és muslinca minden másodpercben. Kapcsoljuk a Hotel Palackot, innen már csak egy hosszú lépés.
 

Aki kérdez: a riporter.
 

Aki válaszol:
- Kis István vagyok, de otthon csak Kisüstinek hívnak.
- Kezdjük a játékot! Első kérdés: Alkohóliában melyik a legnépszerűbb opera?
- Tisztán és Iszolda!
- Gratulálok! Kérek a versenyzőnek 5 litert a szagos Othellóból.
Második kérdésünk: melyik a legbizonytalanabb operahős?
- Imbolygó Hollandi.
- és melyik a legnépszerűtlenebb zeneszerző?
- Rossz(-)inni.

2010 évi Időjárás előrejelzés

2010 évi Időjárás előrejelzés

Tavaly bevált Dávid Mihály prognózisa. Lehet rá építeni az idén is!

Lehet tervezni erre az évre - íme a várható időjárás az egész évre - állítólag az elmúlt évben is bejött ennek az úrnak az előrejelzése.

*Lehet tervezni előre*

Egyedül Dávid Mihály tudja, hogy milyen idő lesz napra pontosan a 2010-es esztendőben. A nyíregyházi mérnök idén is közkinccsé tette tudását, így már most mindenki tervezheti a nyári szabiját.

* ELŐREJELZÉS* - Nem tévedett a tavalyi év végén sem Dávid Mihály. A nyíregyházi meteorológus már egy évvel ezelőtt hajszálpontosan megmondta, hogy mikor érkezik a nagy hómennyiség, és a hőmérsékleteket is eltalálta. Az okleveles mérnök 1972 óta nyújt támpontot az embereknek, az országban ő az egyetlen, aki 365 nappal előre mer és tud időjárási helyzetképet adni.

A kíváncsiskodók mellett a gazdák és a szabadtéri rendezvények főszervezői is sokat köszönhetnek neki.

 

*2010-ben*
A *január* rendkívül változékony lesz, nagy hőmérséklet ingadozással. A hőmérő higanyszála -15 fokról +10-12 fokra is felszökhet. A hónap második fele valamivel enyhébbnek ígérkezik, és - váltakozó halmazállapotú - csapadék bőségesen várható. Miként a tél hátralévő részében is.

A *február* hasonlóan alakul, mint a január. Február 10-15-e között erősebb lehűlésre kell számítani, de a hónap végén már kis időre megmutatja arcát a tavasz: a felmelegedés elérheti nappal a 12-13 fokot, ám az éjszakák továbbra is fagypont körüliek lesznek.

A *március*i tavasz lendülete 20- án megtörik, akkor három-négy napra erősebb lehűlést jelez Dávid Mihály.

Az *április*, mint mindig, ezúttal is szeszélyesnek ígérkezik, sőt ez odáig fajul, hogy 10-én visszatér a tél, éjszakánként mínusz 5 fokra számíthatunk.

Ennek bizonyára nem örülnek a gazdák, hiszen a kertekben elfagyhatnak a rügyek. Aztán végre kilábalunk a rossz időből és április 25. körül már 22 °C fokot mutat majd a hőmérő. Csapadék viszont ebben az időben nem várható.

*Május*ban is folytatódik a szeszélyes április, a hőmérséklet sokkal melegebb nem lesz, mint április végén. Éjszaka plusz 5, nappal 25 fok várható.

* Június* második fele nyárias jellegű lesz és folyamatosan emelkedik a hőmérséklet. 28 fok lesz a csúcs.

* Július* 10-e táján viszonylag hűvös, húsz fok körüli nappali hőmérséklet várható, a hónap második fele melegebbnek ígérkezik, 30 fokos napok köszöntenek be huszadika kezdetével.

*Augusztus*ban viszonylag kiegyensúlyozott meleg lesz , bár ötödike táján hidegfront érkezik, s húsz fokig leesik két napra a hőmérséklet. A hónap végén szintén hűvösebb időnk lesz.

*Szeptember* 10-e táján hirtelen leesik a hőmérséklet, de ez csak átmeneti lesz. A hónap második felében kellemes idő várható, beköszönt az igazi vénasszonyok nyara.

*Október*ben végérvényesen itt az ősz, folyamatosan csökkenő hőmérséklettel. A talajmenti fagy 25-e körül várható. Ez a hónap is csapadékhiányos lehet.

A tél pedig már *november*ben beköszönt, végig öt fokkal hidegebb lesz az ilyenkor szokásosnál, a hónap végén már mínusz tíz fok lesz.

Dávid szerint a *december* sem ígér semmi jót azoknak, akik utálják a telet. Kemény és tartós hideg lesz. A fehér karácsony már most borítékolható, hó lesz bőségesen, ami 2011 januárjában sem olvad majd el.

 

Mai idézetem

Minden, ami történik, eleve meg van írva. Nem tudunk változtatni rajta. Úgyhogy ha valami rosszat csinálok, az nem az én hibám, hanem a sors keze.
(Bill Watterson)

Niccolo Machiavelli

Nem az az erős, aki nem esik el, hanem az, aki mindig fel tud állni.

Honfoglalás

Foci VB

Luxus autók

Munkám során gyakran járom az országot és az utazás alatt a forgalomban haladó autókat figyelem. Számomra érthetetlen, hogy hogyan képesek a gyártók akár több tízmillióért rásózni szegény vásárlókra olyan Audikat, BMW-ket, Merciket, amik műszakilag nem mondhatóak a legjobb minőségűnek.

A legdrágább autóknál lehet megfigyelni a következő műszaki hibákat:

* Az irányjelző nagyon hamar tönkremehet ezekben a járgányokban, ritkán lehet látni, hogy működik, mikor sávot váltanak, kanyarodnak, vagy előznek.

* A gázpedál sem működik túl jól, nem lehet vele finom mozdulatokat végezni, ez piros lámpánál látható, mikor a legtöbb ilyen autó csikorogva indul el.

* Valószínűleg ez az oka annak is, hogy mindig túllépik a megengedett sebességet. Lehet, hogy leesik a gázpedál?
* A fékberendezés se lehet túl jó. A minap is szegény rémült Audi-s úgy villogott az autópályán az előtte 130-al haladó autónak, hogy húzódjon le, mert nem tud megállni.

* A szélvédők megint csak silány gyártmányok lehetnek, amilyen sötétek, biztos nem lehet kilátni belőle, ezért nem veszik észre a stop táblát, a záróvonalat, a forgalom elől elzárt terület rácsait vagy esetleg a gyalogos átkelőhelyet.
* Parkolni se lehet velük rendesen, rengetegszer állnak zebrán, autókijárat előtt, keresztben a járdán vagy a mozgáskorlátozottak széles parkolóiban.

* Az is érthetetlen számomra, hogy miért spórolták ki belőlük a hamutartót, hiszen ez még a Trabantokba, Polski Fiatokba is belefért.
 

E felesleges költségtakarékosság miatt kényszerülnek szegény vezetőik arra, hogy az ablakon hamuzzanak ki, a csikktől és egyéb hulladéktól is itt szabaduljanak meg.

Mindezen felül szerintem az utastér ártalmas az egészségre.
Megfigyelhető, hogy a férfiak puffadtak lesznek, kihullik a hajuk, és a szemük is érzékeny lesz, ezért még télen is napszemüveget hordanak, továbbá agresszívvá is válnak, folyton kötekedni akarnak. A nők ezzel szemben alultápláltak lesznek az autó használata miatt, a hajuk elszőkül, az intelligenciájuk pedig mély szintre esik. Szörnyű lehet ilyen autókkal közlekedni, és óva intek tőle mindenkit.

Egy kislány levele Orbán Viktornak

 

 

 

Kedves Vityka bácsi!
Ne haragudj, hogy így szólítalak meg, de apukám is így hív, azt mondta, hogy tavasszal többször is kapott tőled levelet, amiben barátjának szólítod, a barátok meg becézik egymást.

Tudod Vityka bácsi, már nagyon várom a suli végét. Várom, mert apukám szerint pont addigra lesz végre rend nálunk is. Mi ugyanis egy kis faluban élünk, ahol suliba együtt járnak magyar és cigánygyerekek. Képzeld csak, Vityka bácsi! Nálunk a cigányok olyan rosszak! Mindig elveszik a tízórainkat, ceruzáinkat meg mindent, amink csak van. Azt mondják nekik is kell, pedig meg sem eszik a tízórait! Ma a margarinos kenyerem vették el, aztán meg eldobták. Fel akartam venni, mert éhes voltam, de nem mertem, mert azt mondták, hogy nagy baj lesz belőle. Ez azt jelenti, hogy megvernek! Tudom, neked is van hasonló korú kislányod, tőle is elveszik a tízórait?

 

Nem régen volt a szülinapom. Anyukámmal a boltban már régen kinéztünk egy szép nyári ruhát, amit nagyon szerettem volna szülinapi ajándékként. Sajnos nem kaphattam meg. Apukám ugyanis elment egy jó barátja temetésére, felvette azt a nagyon szép gárdista ruháját. Nem bántott ő senkit, csak siratta a barátját. A rendőrök meg megbüntették, így a pénzt, amiből a szép ruhám lett volna, be kellet fizetni. Sajnos tízóraira is most csak margarinos kenyérre telik, de úgyis elveszik tőlem.

 

Vityka bácsi! Apukám azt mondta, hogy rajtad múlik a további sorsunk. Ezt pontosan nem értem, de anyukám szerint, ha mire vége az iskolának, - ahogyan megígérted - nálunk is lesznek rendőr bácsik, akik nem engedik, hogy a nagymamám tyúkocskáit ellopják a rossz emberek, meg apukámnak végre lesz munkahelye és ősztől tőlem sem veszik el tízórait. Tudod, apukámnak már régóta nincs munkahelye, ugyan dolgozni sokat szokott.

 

Elmegy fát vágni az időseknek a faluban, ás, kaszál, eteti a malackáinkat. Mostanában ugyan mi szoktuk ezt anyukámmal ellátni, mert apukám nagyon messzire el szokott menni homokzsákokat pakolni. Amikor hazajön, már nagyon fáradt, másnap meg már megint megy a barátival segíteni azoknak a családoknak, akiknek a házát elöntené az árvíz. Szokta is mondogatni nagy fáradtan: csak a kétharmadot nem látom! - mármint a gátakon. Ezt én nem nagyon értem, Vityka bácsi, te érted?

 

Kedves Vityka bácsi! Sajnos hétvégén a nagymamám tyúkocskáit is ellopták, így a beígért finom húsleves és pörkölt helyett csak zöldséglevest ebédeltünk meg főzeléket. Nagymamám azt mondta,  hogy a most kikelő kiscsirkékből (a kotlóst szerencsére nem vitték el) egyet szépen felnevel, és ha erre jársz biz’ Isten főz neked belőle finom ebédet. Remélem, egyszer meglátogatsz, elhozod a kislányod is, úgy tudom, Sára hasonló korú, mint én. Megmutatnám neki a játékaimat is!

 

Kedves Vityka bácsi! Nem zavarlak tovább, tudom nagyon sok a dolgod, nagyon sokan várják, hogy amit ígértél, beteljesüljön. Ha abban a szép Országházban, ahol a sulival egyszer már voltunk kirándulni, a jövőnkről döntötök, jusson eszedbe az én apukám (hogy többet ne bántsák csak azért, mert másokon segít), meg a nagymamám is, aki finom ebéddel vár - ha jó leszel!

 

Puszil vidékről egy kilencéves kislány, aki csak boldog szeretne lenni.

 

A szív hídjai

A szív hídjai
A felnőtt testvérpár édesanyjuk halála után hazaérkezik Madison Countyba. Döbbenten értesülnek anyjuk végakaratából arról, hogy nem az édesapjuk mellé kívánja temettetni magát, hanem úgy rendelkezett, hogy hamvait vessék a híd alatti patak vizébe. A hagyatékot rendezgetve különös, szívszorító történetre derül fény. Évekkel korábban, 1965-ben, Francesca férje és gyerekei egy távoli vásárra utaztak. Ezalatt egy idegen férfi vetődött a farmra, és útbaigazítást kért a nőtől: a közeli Rosamunde-hídat kellett lefotóznia a National Geographic magazin részére. Francesca felajánlotta, hogy megmutatja a hídhoz vezető utat. Beszélgetésbe elegyedtek, s a romantikus, más életről ábrándozó asszonyban mély vonzalom ébredt a fotós iránt. A rövidke négy nap alatt, amit együtt töltöttek, Francesca élete legnagyobb szenvedélyét élte át, amelynek történetét naplójában írta meg. Az azóta elhunyt fotós, Robert Kincaid hamvait a vízbe szórták a Rosamunde-hídnál, ahogyan azt évekkel később a testvérek anyja is kéri a végakaratában. Gyermekei a feltárult szerelmi történeten megrendülve súlyos döntés elé kerülnek: temessék-e anyjukat az édesapjuk mellé, ahogyan eredetileg a család tervezte, vagy tartsák tiszteletben utolsó akaratát, és végső hűségét élete nagy szerelméhez.


Nem hagyományos film. A csalódás maga az élethelyzetből adódik. Egy hosszú ideje házas asszony, aki bár boldog férje mellett, az évek alatt ellaposodott kapcsolat és a tovatűnő álmok kétséget ébresztenek benne. Ennek persze nincs tudatában, amíg meg nem jelenik a nagy világutazó fényképész, aki sehol sem érzi otthon magát és senkihez sem kötődik. Két teljesen eltérő figura kapcsolata nem a szokványos módon van bemutatva. Érzik egymást mind testileg, mind lelkileg. És nekünk nézőknek nincs szükségünk a megszokott szájbarágásra, hogy érezzük, valóban egymáséi egészen. Azaz egészen mégsem lehetnek. Hiszen végül a „helyes” utat választják, és az asszony férje, illetve két gyermeke mellett marad.


Végül nem tehetem meg, hogy ne térjek ki a film legszebb jelenetére, amikor Clint Eastwood kinn áll az esőben és várja, hogy szíve választottja döntsön a jövőjéről, majd miután rájön, hogy egyedül maradt, beszáll a kocsijába és elhajt. A pirosnál áll meg, mögötte Francesca és férje kocsijával. Előrehajol, majd a visszapillantóra akasztja a nőtől kapott láncot. A lámpa már hiába zöld, ő csak áll. Francesca pedig könnyes szemekkel kapaszkodik az ajtó kilincsébe. Végül a férfi elhajt, és soha többé nem látják egymást. Aki már élt át hasonlót, nagyon jól tudja milyen, amikor az ember keze meg van kötve és tehetetlen. Nincs mást tenni, mint megpróbálni továbbállni. Az igazi szerelem elől elmenekülni azonban nem lehet…

A csavar álma

Fő a biztonság

Ha egy mozgássérült leparkol, fő az óvatosság, nehogy ellopják a kerekesszékét...

Napi egysoros

A nagy találkozó
Szívesen találkoznék azzal, aki feltalálta a szexet, hogy megtudjam, most éppen min dolgozik.

Az angol királynő és a dilinyós esete

Az angol királynő meglátogat egy elmegyógyintézetet, és ott sorra elbeszélget az orvosokkal, az ápolókkal és a betegekkel.

Az ápoltak között feltűnik neki egy nagyon megnyerő arcú és modorú fiatalember, kifejezetten értelmes tekintettel.

Őfelsége kérésére szabatosan elmagyarázza: a testvérei záratták ide, hogy a családi örökségtől megfosszák. Választékos modorral megkéri őfelségét, hogy tegyen lépéseket mihamarabb kiszabadulása érdekében.

A királynő ezt meg is ígéri a rokonszenves és értelmes fiatalembernek.

Befejeződik a látogatás, őfelsége elvonul kíséretével. A nagy fekete autót kinyitja a testőr, a királynő már éppen beszállna, amikor odasiet hozzá a rokonszenves és értelmes tekintetű ápolt, s alaposan hátsóba rúgja őfelségét, majd ujját figyelmeztetően felemeli:
- Aztán nem elfelejteni!

Bankos aranyköpések

Bank: Forint vagy deviza alapú hitel érdekelné?
Ügyfél: A forint alakú, az milyen?

Bank: Van-e valamilyen kölcsöntartozása?
Ügyfél: Há, van egy, de az ilyen kiváltság volt…

Bank: Raiffeisen Direkt, jó napot kívánok xy vagyok, miben segíthetek?
Ügyfél: (Mondja a párjának) Te ez egy automata már megint.
Bank: Nem vagyok automata, miben segíthetek?
Ügyfél: Kérdezett az automata, most mit csináljak?

Bank: Kérem, betűzze le a nevét úgy, hogy kereszt neveket rendel hozzá.
Ügyfél: Jó, akkor „p”, mint postás.

Ügyfél: Meg tudná nekem mondani, hogy mennyi a ph értéke a hitelnek?

Ügyfél: Egy előzetes hitelbírságolást szeretnék kérni

Ügyfél: Voltam itt a Ráfázán banknál és azt mondták a báró listán vagyok,
vagy micsoda.

Bank: Nevét hadd kérjem.
Ügyfél: Betűzöm a nevem, mert kicsit raccsolok... j, mint jóka

Bank: Raiffeisen Direkt, jó napot kívánok xy vagyok, miben segíthetek?
Ügyfél: Jó napot kívánok! Vida József, ööööööö Vida János vagyok. Sosem
tudom a nevem.

Bank: Melyik banknál vezeti folyószámláját?
Ügyfél: Azt hiszem, a Media Marktnál van, ha van ilyen bank...

Ügyfél: Ezen a házon holtig tartó élvezet van!

Bank: Állandó lakhelyének tulajdonosa, résztulajdonosa, bérlője, vagy
családtagja?
Ügyfél: Hát az az igazság, hogy én ilyen megtűrt személy vagyok.

Ügyfél: Érdekelne az a reklámból, az a kölcsön... a Tipi-topi.

Ügyfél: Svájci bank alapon szeretnék kölcsönt.

Bank: Ön választhat, hogy HUF, EUR vagy CHF alapon...
Ügyfél: Azt a franciásat kérném

Ügyfél: Én svájci bankban kértem a kölcsönt, ez azt jelenti, hogy svájci
bankban kell majd befizetni is?

Ügyfél: A Ráfáz bankos kártyámat elnyelte a terminátor!
(később visszatelefonál)
Bank: Raiffeisen Direkt, jó napot kívánok...
Ügyfél: Halló! Én vagyok megint, már működik a terminátor!

Bank: Segíthetek még esetleg Önnek valamiben?
Ügyfél: Igen szeretnék majd Önökhöz átköltözködni, ha ez lehetséges....de
mindegy ezt majd odabent megbeszéljük.

Szőke nő naplója 2.-rész

Szeptember 25.
Ma kaptam ajándékba két vasgolyót, de az egyik elveszett, a másikat meg elrontottam. Sajnos, a kifestőimet már mind kiszíneztem, ezért a férjem adott egy lapot, aminek mind a két oldalára rá volt írva: „Fordíts!” Ezzel elment a délután.
 

Este megint a tanfolyamon voltam, egy kicsit uncsi.
Az egyik srác a szünetben előadta, hogy a szőkék mind butuskák, meg rossz a memóriájuk. Mondtam neki, hogy téved, és el akartam mesélni egy esetet, ami engem igazol, csak nem jutott eszembe. Amikor hazafelé mentem, akkor meg beugrott: a múltkor a férjem igazat adott nekem! Egy természetfilmet néztem, amiben egy csomó buta kis rágcsálót mutattak és utána megkérdeztem Mikitől: „Ugye a rágcsálók nagyon buták?” Erre azt válaszolta, hogy „Igen, egérkém!” Szóval, igazam volt és ezt el is ismerte.

Szeptember 30.
Ma akartam venni egy miniszoknyát, de az eladó közölte, hogy az egy öv. A munkahelyemen megkérdezte a főnököm, hogy „Mennyi az évi fizetése?”, de sajnos nem tudtam neki segíteni, nem ismerek semmiféle Évit. Ma egyébként akartam névjegykártyát csináltatni. A pasas a boltban mutatott egy csomó mintát, de nem jó, mert nekem olyan kéne, amin az én nevem van.
 

Na, mindegy. Ha már bent voltam a plázában, akkor beugrottam a zöldségeshez uborkát pakolni. Három kosarat pakoltam tele és ürítettem ki, de az arcbőrömön nem látok semmi változást. Pedig a magazin kifejezetten azt írta, hogy az uborkapakolás jót tesz a bőrnek. Ezek azt hiszik, hogy mindent beveszek, amit csak írnak?!

Október 1.
Ma vezetni tanultam. Amikor beültem az autóban, nagyon felháborodtam, mert ott 3 pedál volt, nekem meg csak 2 lábam van. Az oktató egy kéjsóvár bunkó, a nagy intelligenciájával akart levenni a lábamról. Megkérdezte, hogy olvastam-e Shakespeare-t, de amikor visszakérdeztem, hogy ki írta, arra persze nem tudott válaszolni! Ja! És vezetés közben láttunk egy feltört lakást, hát mondhatom, hogy ott milyen felfordulást csináltak a rablók! Ráadásul a rendőrség kiküldött egy vak nyomozót, egy kutya vezette szegényt. Így nem csoda, ha nem kapnak el senkit!

Már egy hónapa írom a naplómat. Gyötör a kíváncsiság, hogy vajon érdekli-e az embereket egy szöszi naplója? Amíg ez kiderül, addig elkezdem kiszínezni a vadi új kifestőmet. Mindenkit puszikál:
Szöszi

Szőke nő naplója 1.-rész

Szeptember 1.
Most naplót írok. Olyan izgi! Még sosem volt saját naplóm. Szerettem volna leírni, hogy mikor kezdtem bele, de hiába kérdezgetem már reggel óta az emberektől, hogy hány óra van, mindig mindenki mást mond. Úgyhogy, csak annyit mondhatok, hogy a sárga színű kör nemrég ment le, és felment az ezüst színű (beesteledett)


Bár hétfő van, jól telt a napom. Egész reggel egy jó viccen röhögtem, aminek leesett a poénja. A Béla mesélte múlt pénteken. Kicsit fáradt voltam, mert tegnap videót néztünk. Már eleve későn kezdtünk bele, mert tök sokáig tartott összeszedni 19 embert, meg alig fértünk el a lakásban. De muszáj volt ez, mert a filmre rá volt írva, hogy 18 alatt nem ajánlott.

Szeptember 11.
Ma a férjem otthon hagyta a mobilját. Felhívtam őt, de csak a hangposta jelentkezett. Hagytam neki üzenetet, hogy jöjjön haza a mobiljáért. Mivel nincs vele a mobcsija, ezért a munkahelyén a vezetékesen hívtam fel. Olyan titokzatos, amikor felvette és megkérdeztem, hogy hol van, csak röhögött. A férfiak mind furcsák!A mai nap amúgy is csupa bosszúság ért.

Egyrészt 3 órát álltam a mozgólépcsőn, mert áramszünet volt a plázában. Aztán, amikor a főnök hivatott, nem tudtam bemenni. Ugyanis ki volt írva az ajtóra, hogy „húzni”. Én mondtam is, hogy „húúúú”. De az ajtó nem nyílt ki.

Szeptember 16.
Borzasztó! A barátnőmet, aki szintén világos hajszínű, megcsalta a pasija. Szegény, amikor le akarta lőni a fickót, annyira elérzékenyült, hogy a fegyvert saját magára fogta. A fazon mondta neki, hogy ne lőjön, mire azt felelte: Nyugi, te leszel a következő. De aztán mégse halt meg, inkább rábeszéltem, hogy iratkozzon be velem együtt egy reinkarnációs tanfolyamra.

Egy vagyonba került, de hát egyszer élünk! A tanfolyamon sokat beszélgetünk a sminkelésről, tök jó! Az előadó egy vén hapsi, nem ért a sminkeléshez semmit, és egy bunkó. Már háromszor ránk szólt, hogy ne beszélgessünk, pedig mind a ketten kifizettük a díjat, akkor meg mi köze?! Fura. Minden férfi fura. Az egyik lány a tanfolyamon azt mondta, hogy az ő férje nem fura. Milyen fura!

Optimizmus

"Az optimista ember szerint a létező világok legjobbikában élünk, a pesszimista attól fél, hogy csakugyan abban élünk."

Na melyik táborba tartozol?

Ha elaludnál a munkahelyeden

Az öt legjobb magyarázat, ha elaludnál a munkahelyeden...
Az öt legjobb magyarázat, amit akkor adhatsz, ha a főnököd rajtakap, amint az íróasztalon szundikáltál:

1.) Igen, mondták is a véradáson, hogy ez ma előfordulhat.
2.) Ez volt a 15 perces erőgyűjtés, amit a jobb munkaidőkihasználásról szóló előadáson tanultam.
3.) Észrevette már, hogy milyen furcsa hangokat ad ez a billentyűzet, ha az ember egészen közel rakja a fülét hozzá?
4.) Beszorult a tollam ide a monitorom alá, nem tudna egyet kölcsönadni?
5.) (miközben lassan felemeled a fejed, ezt suttogod:) ...mindörökké, ámen.

 

Coccolino

 

...amitől puha és lágy lesz (minden)...

Régi téma a parkolókártya

Hagyó Miklós „Véget kell vetni a mozgáskorlátozott engedélyekkel való visszaéléseknek!” címmel országgyűlési javaslatot nyújtott be.

Elsőként egy kis pontosítás. A cím ugyanis pongyola, és megtévesztő, s nem biztos, hogy ugyanarról beszélünk. Valószínű, kedves Hagyó Miklós a mozgásában korlátozott személy parkolási igazolványára gondol. A médiában is hangoztatott „mozgáskorlátozott engedély” hallatán ugyanis mindenki - lehet, hogy kedves képviselő úr is - olyan sérüléssel küzdő emberekre gondol, amilyet a magyar nyelv ez alatt a szó alatt értelmez. („Mozgáskorlátozott, azaz mozgásszervi rendellenesség miatt járásra nem, vagy nehezen képes személy” - Magyar értelmező kéziszótár). Ám ezzel szemben a hatályos 218/2003.(XII. 11.) Kormány rendelet a mozgásában korlátozott személy parkolási igazolványáról beszél. Azaz ezzel a kedvezménnyel élhetnek a látási fogyatékos, értelmi fogyatékos és autista embertársaink is.

Azzal természetesen minden jóérzésű és törvénytisztelő ember egyetért, hogy valóban ki kell dolgozni a megfelelő ellenőrzési módokat, és az igen szigorú büntetési szankciókat annak érdekében, hogy csak az arra jogosultak, s a jogszabályban előírt módon használhassák a parkolási igazolványokat. Na de ilyen módon?

Mi is a baj ezzel?
Mint ismeretes, kétféle engedélyt adnának ki. Az úgynevezett „saját jogú” engedélyt a jogosítvánnyal rendelkező mozgáskorlátozott tulajdonában álló gépjárműre, a „szállítói jogú” engedélyt a mozgásában korlátozott személyt szállító jármű vezetője részére. Előbbi korlátlan időtartamú ingyenes parkolásra nyújtana lehetőséget, utóbbi mindössze egy óra térítésmentes parkolást biztosítana.

Tehát ez azt jelentené, hogy aki már olyan súlyosan, vagy halmozottan fogyatékos, hogy nem képes még jogosítványt sem szerezni, nincs tulajdonában gépjármű, az nem jogosult parkolási igazolványra? Tehát ők kevésbé jogosultak a megkülönböztetett bánásmódra, a parkolási lehetőségekre, mint az enyhébben fogyatékos sorstársaik? Mi ez, ha nem a fogyatékos személyek közötti diszkrimináció? Vagy ez lenne az esélyegyenlőség kiteljesedése? Valóban ezeknek az embereknek a kárára lehet a visszaéléseket megszüntetni?

A súlyos fogyatékos, halmozottan sérült személyek és családjaik, a gazdasági megszorítások miatt mindinkább a társadalom peremére szorulnak. Ezek az emberek a legkiszolgáltatottabbak, hisz önmaguk nem képesek, csak segítséggel kimozdulni otthonról. Barátok, vagy családtagok segítsége kell ahhoz, hogy eljussanak orvosi vizsgálatokra, vagy szabadidős programokra. Őket nemcsak szállítani, hanem kísérni is kell. Ezeknek az embereknek kell megnehezíteni a parkolást?

Az Európai Unió 2002 óta foglalkozik kiemelten a fogyatékos személyek jogaival. A Madridi Nyilatkozat kiemeli a családok szerepét, és a családtámogatások fontosságát annak érdekében, hogy a fogyatékos személyek mindinkább családban maradhassanak. Nagy tragédia a családnak egy sérült gyermek születése. A szülők sok lemondást, és áldozatot vállalnak autista, látássérült, vagy halmozottan fogyatékos gyermekükért, akik nem kaphatnak jogosítványt, de őket is szállítani kell orvoshoz, fejlesztő terápiákra vagy akár szabadidős programokra. Valóban ezeket a szülőket kell szigorításokkal sújtani?

A legszomorúbb mégis az a tény, hogy ennek kidolgozásában a MEOSZ is részt vállalt, s a véleményezését 8 szakmai és 10 civil szervezet látta el (bár ezek a körlevélben nem lettek nevesítve).

Kevert meggyes

Hozzávalók:

• 4 tojás
• 2 pohár kristálycukor
• 4 pohár liszt
• 1/2 pohár étolaj
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2 pohár kefír
• 1/2 kg kimagozott meggy
• (pohárméret: 2 dl)

Elkészítés:
Fenti hozzávalókat a fenti sorrendben összekeverjük (a meggy kivételével). Kivajazott, kilisztezett tepsibe öntjük, rászórjuk a kimagozott meggyet, majd közepes lángon megsütjük. Ha kisült, vaníliás cukorral meghintjük.

Megjegyzés:
Lisztérzékenyek is elkészíthetik rizsliszttel.

 

Hókocka

Hókocka Recept:

 

Hozzávalók a tésztához:30 dkg liszt, 5 dkg vaj vagy margarin, 3 kanál porcukor, fél tasak szalagáré, 1 tojás...kis tejjel puhára gyúrjuk, majd 3 lapot sütünk belőle.

 

Krém:4 evő kanál liszt, 1 tojás, fél liter tej, hidegen összekeverjük, majd állandó keverés mellett sűrűre főzzük.
Kikeverünk 25 dkg vajat 25 dkg porcukorral, 1csomag vaníliás cukorral, majd hozzá adjuk a már hideg pudingos pépet.

 

Megtöltjük a lapokat, és beszórjuk az egészet porcukorral.
Másnap az igazi, mikor a lapok már jól megpuhultak a krémtől.

 

Hofi Géza

Kislány imája

Móricka

Móricka iskolájában a tanítónéni kérdi a gyerekeket: "Nektek mi hiányzik?"
- Nekünk kéne egy új autó - mondja Pistike
- Hat nekünk meg egy DVD-lejátszó hiányzik - válaszol Gyurika
- Nekünk semmi sem hiányzik! - vágja rá Móricka.
- Hogyhogy? - kérdezte meglepetten a tanítónéni.
- Hát, amikor tegnap hazajött a nővérem és kijelentette, hogy terhes, anyukám azt kiáltotta,

  "Na már csak ez hiányzott!"

 

Válságvers erős idegzeteknek!

Válságvers 2010-re!
(a megszorítások miatt csak két soros)

Csiribiri, csiribiri, jó Isten,
nemhogy lófasz, ló sincsen...

Történelmi teszt

Kis történelmi teszt 
Nem mindenki eléggé tájékozott a történelemben, pedig nem árt némiképp tisztában lenni vele, mivel a történelem ismétli önmagát. A következő kis teszt információt adhat a történelmi ismereteidről.
 

1. A "Veni, vidi, vici" jelentése?
a, Sör, hamburger, dupla adag hasábburgonya
b, Jöttem, láttam, hánytam
c, már meglesz, már meglesz, már meglesz

2. Ki fedezte fel Amerikát?
                a, Ludwig von Beethoven
                b, Szilárd Leó
                c, Kolumbusz Kristóf

3. Kik vettek részt a Spartacus féle felkelésben?
                a, Rabszolgák
                b, Gályarabok
                c, Fradi szurkolók az MTK elleni vesztes rangadó után.

4. A "Homo Erectus" magyar jelentése?
                a, Felsőbbrendű ember
                b, Felegyenesedett ember
                c, Őszinte ember

5. A kőkorszak jellemzője?
                a, kőszerszámok használata
                b, a kőfogyasztás megnövekedése
                c, megmerevedett arckifejezések (ú.n. kőarcok)

6. A legjelentősebb történelmi emlékeink?
                a, Kádár János földi maradványai
                b, Puskás Öcsi bal lába
                c, A Halotti beszéd

7. Mi a gulag?
                a, Sajátos megoldása a munkanélküliségnek
                b, Munkatábor rendkívül alacsony fizetéssel, nagyon hosszú munkaidővel.
                c, A TV2 új vetélkedő sorozata

8. Hitler nem szerette…
                a, Se a kolozsvári töltött káposztát, se a pörköltet
                b, Se Torgyán Józsefet, se Horn Gyulát
                c, Se a zsidókat, se a zsidókat

9. Kossuth Lajos részt vett…
                a, Az ellenzéki kerek asztal létrehozásában
                b, A 48-as szabadságharcban
                c, A harmadik birodalom létrehozásában
A helyes válaszok, vagy a helyes válaszhoz legjobban közelítők: 1b, 2c, 3a, 4b, 5a, 6c, 7a, 8c és 9b

Kiértékelés:
 

Kevesebb, mint 3 pont:
Ez nem lehet igaz - a sikertelenséged lehetséges okai: nem tudsz olvasni, diszlexiád van, tíz évesnél fiatalabb vagy, száz évnél idősebb vagy, Ittas vagy.
Diagnózis: Teljesen hülye vagy
 

3-6 pont
Arany középút. Látható, hogy a történelem nem ismeretlen számodra. Talán saját tapasztalatodból is emlékeztél valamire. Talán ha egy kicsit jobban koncentrálsz, jobb eredményt is elérhettél volna.
Diagnózis: IQ pozitív
 

7-8 pont
Csodálatos eredmény. Rendkívüli tudásról tettél tanúbizonyságot, mely részben a természetes intelligenciád (1%), részben az emlékezőtehetséged (1%) és részben a véletlen (98%), eredménye.
Diagnózis: ember
 

9 pont:
Átverés! A hazug embert hamarább utolérik, mint a sánta kutyát. Ilyen igényes teszten nem lehet maximális pontszámot elérni. Ismerd be!
Diagnózis: IQ elég magas a helyes válaszok kiválasztásához
 

10 pont:
Sajnos rosszul számoltad össze a pontszámokat, vagy egy kérdést kétszer számoltál.
Diagnózis: Történész, de semmiképp nem matematikus