Megosztok egy történetet, nem fűzök hozzá kommentárt!
Elmesélek egy történetet, sajnos velem esett meg, de legalább megtanultam a leckét egy életre.
Nem titok, hogy a MEOSZ társkeresőn kerestem párt magamnak,mert ugye én is mozgáskorlátozott vagyok.
Egy egészséges ember nem nagyon fogad el párnak egy fogyatékkal élőt. Tapasztalat!!! Jelentkezők voltak, de már találtam párt magamnak, igaz, hogy egy kicsit már akkor erőszakos volt, hogy ő komoly kapcsolatot szeretne velem! De, nem is ez a lényeg!
Megismerkedtem vele és a lányával S.Csabával és S.Elizával. Igaz hónapokig csak skype-on beszélgettünk, mert Erdély eldugott falujában Cs.szt.domokoson éltek. /nem írom ki a falu teljes nevét/
Minden szépnek és jónak látszott. Átjöttek Magyarországra, mert itt akarnak letelepedni mondván, nem szeretnek Romániában élni. A lánya nálam volt kb. 1 hónapig, addig amig el nem költöztem Pest megye kisvárosába, mert állítólag csak ott kapott munkát. Egy ideiglenes albérletben laktunk. Nem is volt gond kb. 3 hétig, aztán egyszer elkezdett dühöngeni, baja volt azzal, hogy én 40 fok melegben csak egy hosszú trikóban vagyok, hogy a szomszéddal beszélgetek és viszonozni akartam a kedvességét sütivel, hogy a buszsofőröknek mosolyogva köszöntem meg a segítségüket és miért akarnak nekem segíteni amikor Ő is ott van.
Szabályosan őrjöngött és a kerekesszékemet rángatta.
Egy másik albérletbe költöztünk, persze pénz hiányában kölcsön kellett már kérnem, mert az én havi 110 ezer Ft-om-ból nem sok maradt, igaz ebből törlesztettem és még most is törlesztem a hitelt, amit felvetetett velem, tehát ebből lejön a -16 ezer, de még akkor is maradnia kellett volna pénznek.
A lényeg ezután kezdődött.
Már előtte is mindenhova kísérve voltam, egyedül nem mehettem az illemhelyre, a telefonomat a lánya előbb felvette illetve elvette mind én és hallgatták, hogy kivel és mit beszélek.
Lassan elkezdtek bezárni, már az udvarra,se az előszobába nem mehettem ki, csak a konyhába, ha kinyitották a bezárt ajtót. Mindenemet elvettek, a TV-t, csak a lánya nézhette, a számítógépemet, de nem tudták használni, mert nem volt internet, igaz én sem, ezért is nem jelentkeztem. Nem is tudtam volna igaz, mert mindent elolvastak, amit írtam volna! Hisz felügyelet alatt voltam.
Hazament a Magyar Állampolgárságit lerakni.
A táskáiért kellett mennünk, amikor történt a második eset. Az elektromosszékemet poggyászszállítónak használta, igaz máskor is tele voltam aggatva táskákkal, de most, még nehezebb csomag volt, megértem fel és lekászálódni vele a buszra.
A sofőr megjegyzést tett, hogy ez a kocsi nem erre szolgál. Ez miatt felhúzta magát és a buszmegállóban orrba fejelt, majd hazaérve, elkezdte a számat a karjával összeszorítani, hogy ne tudjak segítséget hívni. Az arcomról a bőr is lejött, az orrcsontom megrepett. Amikor lenyugodott kért egy újabb esélyt,én marha adtam neki, de hamarosan azt is eljátszotta az agresszívitásával.
De, megfenyegetett, hogy ha elmerném hagyni, már a vonaton kinyírnak és a dolgaimat összetöri.
Csináltak közben még egy magas telefonszámlát nekem, amit ki kellett fizetnem,így egy pár dolgot el kellett adnom, hogy mit azt nem részletezem. Így is már én tartottam el őket, mert ekkor már több mint 1 hónapja nem dolgozott, de a lánya az követelőzött, hogy ez kell és az kell, ha nem kapta meg akkor én voltam a gonosz. Az albérletet nem tudtam kifizetni, csak a következő havi rezsit, amit ő élvezett, mert én elmenekültem onnan.
A fiammal volt egy megbeszélt jelszónk baj esetén és jött, ő mentett meg.Értesített mindenkit, megszervezte a visszajöttömet.
Igaz, ekkor is megfenyegetett, hogy megfognak ölni, a városból nem jutok ki élve, sőt felfognak robbantani mindent.
De mégis itt vagyok és élek, olyan gyáva volt, hogy mikor jöttek értem elhúzta a belét a lányával együtt, a fiamtól féltek és a barátaitól, nekik is köszönöm,hogy kimentettek.
Anyagi csődbe jutottam miattuk, sok mindent elveszítettem, drágán megfizettem a tanulópénzt.
Most már tudom, hogy nem bízhatok meg mindenkiben, főleg olyanban,aki nyájas szavakat mond. Igen, igaz mivel mozgáskorlátozott vagyok, jól estek a szép szavak, hogy Ő mindent megtesz értem. Hát ez biztos volt, megtette,hogy szinte semmim ne maradjon. Igaz mit várhattam volna olyan embertől, aki azt tervezi, hogy visszamegy csak azért Romániába, hogy a családját, apját, testvéreit megölje büntetlenül, mert neki papírja van róla,hogy nem százas. Román pénzt fog hamisítíni,csak fóliát kell szereznie, lehet hogy csak nagy szavak voltak tőle, de amilyen agresszív ember, tőle bármi kitelhet.
Most állítólag egy pécsi barátnője van, remélem olvassa ezt az írást.
Én is, csak addig kellettem neki, amíg az állandó lakcímemre bejelentem, hogy az állam által adott lakbértámogatást feltudja venni, így ingyen lakik és dolgoznia se kell. Hát,jó volna,ha megnézné valaki, hogy kiknek adnak ilyent.
Ez az én történetem, igaz hosszúra sikeredett, pedig nem volt egészen 3 hónap,de nekem maga a pokol volt a vége.
AKI SEGÍTENI AKAR ABBAN, HOGY EZ MÁSSAL NE TÖRTÉNHESSEN MEG, AZT KÉREM OSSZA MEG!!!!!!!!!!!!!SOKAN VAGYUNK, AKIKET ILYEN ALAKOK KIAKARNAK HASZNÁLNI!!
2013. október 20.
Hát igen! De, kinek kell egy tolószékes nő, még az ördög is elkerüli nagy ívben!
Én már az ilyenbe nem bízom. Már a remény is elszállt, hogy én találjak valakit, aki szeret is.
Tapasztalat! 1 év alatt 2 férfival ismerkedtem meg, mert őszintén szerettek, az egyik után még mindig fizetem a hitelt, a másikat 2 hétig etettem és csak 5 ezer Ft-tal nyúlt le.
január 17.
